Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1928

35

5. Szathmáry István: Nem! Nem! Soha! Szavalta: Takácsi/ Elek VII. évf.-beli növendék.

6. Himnusz. Énekelte a növendékek énekkara.

Október 2í.-én lelkes, bensőséges intézeti ünnepély keretében lepleztük le dísztermünkben azt a nagy értékű, művészi olajképet, mely a Kormányzó Úr Ő Főméltóságának életnagyságú lovasalakját ábrázolja, s mellyel a tanév elején a Nagyméltóságú Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Úr ajándékozta meg intézetünket.

Az ünnepély műsora a következő volt:

1. Magyar Hiszekegy. Énekelte a növendékek énekkara.

2. Megnyitó beszéd. Mondta az intézet igazgatója.

3. Ünnepi beszéd. Mondta székelyudvarhelyi Ágotha Árpád vezérfőtanácsnok Űr Őnagyméltósága, a V. K. M. V/b. ügyosztályának vezetője.

4. Himnusz. Énekelte a növendéki énekkar.

A V. K. M. intencióinak megfelelőleg október 31.-én ú. n. takarékossági napot tartottunk. Örömmel vettük fel nevelőmunkánk programmjába a takarékosság erényének ebben a hatékonyabb, erőteljesebb formában való hangoztatását, mert szent meggyőződésünk nekünk magunknak is, hogy ezen a ponton népünk egyik legveszedelmesebb, legsorvasztóbb erkölcsi betegsége ellen indítottuk meg a harcot. Valóban, a takarékosság a magyar embernél nem könnyű erény. Kifejlődését megakadályozza népünk közismert nagylelkűsége, gavallérossága és számítást, beosztást nem ismerő könnyelműsége. Ezeknek a néplélekben gyökerező jellemtulajdonságoknak az átalakítása bizony nagy munkát, népünk részéről nagy önmegtagadást igényel, — ebben kétség nem lehet, de bizonyos az is, hogy a célnak meg kell valósulnia, mert gazdasági téren máskép meg nem erősödhetünk, — s mert be kell látnunk, hogy nemzetünk szebb jövőjébe vetett hitünk, legszebb reményeink is megcsalnak bennünket akkor, ha a nemzeti, családi vagyonnal, saját javainkkal okosan, észszerűen gazdálkodni nem tudunk. Ezt a meggyőződésünket igyekszünk átültetni ifjaink leikébe szóval és példaadással egyaránt, megérttetvén velük, hogy a boldogság megszerzésének legbiztosabb módja egyének és társadalmak életében egyaránt — a munkaszeretet és a vágyak korlátozása.

November 1.-én róm. katholikus vallású növendékeink tanáraik vezetésével részt vettek azon a gyászünnepélyen, melyet a város közönsége a Pécsett eltemetett hősök sírjainál rendezett. Ugyanakkor meglátogatták az intézet volt tanárainak gondosan ápolt sírjait is, hogy azoknál a tanítványi hála és a megemlékezés kegyeletes érzéseinek áldozzanak.

A V. K. M. 70.070 928. sz. rendelete értelmében a tanév kezdetén intézetünk is bekapcsolódott a Magyar Hét hazafias-társadalmi mozgalmaiba. November 9.-én — a rendelet intenciói szerint — minden osztályban az első tanóra alatt ismertettük a mozgalom célját s a magyar ipar pártolásának nagy, nemzetmentő jelentőségét. Ezen ismertetések vezérfonalául a hivatalos kiadású „syllabus“ szolgált. A mozgalom sikerének előmozdítására intézetünk gazdasági hivatala útján a Magyar Hétre vonatkozó nyomtatványokat (plakátokat) is beszereztük s azokat az intézet lépcsőházában és folyosóin kifüggesztettük. Úgy ezek a nyomtatványok, mint a tartott előadások ifjúságunk lelkére a kívánt irányban erős, tartós benyomást gyakoroltak, s növendékeinkkel a mozgalom nemes céljait teljes mértékben megérttették.

December 6.-án a Kormányzó Űr Ő Főméltóságának magas nevenapját a következő műsorral ünnepeltük meg:

1. Magyar Hiszekegy. Énekelte a növendéki énekkar.

2. Kéler Béla: Magyar vígjátékegyveleg. Előadta a növendékek zenekara.

3. Gyökössy Endre: Horthy. Szavalta: Ródy Antal VII. évf.-beli növendék.

4. Ünnepi beszéd. Mondta: Rásky Jenő VIII. évt.-beli növendék.