Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1928

anyag egy részének leltárba vétele útján szertárainkat 68 különböző, tansegédletként felhasználható, értékes tárggyal gyarapítottuk.

10. A szülők és az iskola együttműködése. Évek óta minden középiskolánk igazgatója és tantestülete a legnagyobb gonddal és lelkiismeretességgel keresi azokat az eszközöket, melyeknek segítségével — a tanuló növendék érdekében — a szülői ház és az iskola harmonikus együttműködését a nevelés terén elősegítheti. A legtöbb középiskolában e célra ú. n. szülői értekezleteket tartanak, s itt, ezeken a gyűléseken beszélik meg — közvetlen eszmecsere útján — az együtthaladás módozatait és feltételeit. Nekünk, minthogy internátusos iskola vagyunk, a szülőkkel való érintkezésnek ezek a formái — sajnos — nem állanak rendelkezésünkre, s más eszközök után kell néznünk, amelyek számunkra a kitűzött cél, az egységes alapelveken nyugvó házi és iskolai nevelés megvalósítását lehetővé teszi. Mert dacára annak, hogy a mi növendékeink tíz hónapon keresztül jóformán állandóan a mi ellenőrzésünk alatt állanak, s így az iskolai nevelés náluk sokkal erősebb hatású lehet, mint más intézetek tanulóinál, a szülői ház támogatását mi sem nélkülözhetjük. Sőt azt mondhatnók, hogy tekintve a szülői ház, a családi környezet kétségtelenül erősebb befolyását, a szülőkkel való harmonikus, állandó együttműködés a mi nevelő és oktató munkánknak is ép oly lényeges feltétele, mint más tanintézetek hasonló munkásságának. Mert elvitathatatlan dolog, hogy azzal a növendékkel szemben, akinek szülei a mi pedagógiai felfogásunkkal ellentétben álló nevelési elveket vallanak s aki ezt a veszélyes diszharmóniát a szünidők alatt, meg a szülőkkel való levélváltás közben is állandóan megfigyelheti, a mi intézetünk jól megfontolt pedagógiai elveken nyugvó nevelése sem érhet el eredményeket. A két tényező, iskola és szülői ház közül, nézetünk szerint mindig ez az utóbbi az erősebb hatású, a döntő faktor, még akkor is, ha annak hatása csak rövidebb ideig és csak szórványosan, közvetett úton érvényesülhet. Nyilvánvaló dolog és tapasztalatokon nyugvó meggyőződésünk is, hogy az iskola, a tanár hiába kárhoztat erkölcsi szempontból olyan viselkedést, olyan magatartást, amelyet a rövid szabadságra hazatérő növendék a család életében, a családtagok viselkedésében naponkint maga is megfigyelhet s amelyekkel szemben apa és anya teljes közönyösséget vagy toleranciát tanúsítanak. Az iskola hiába kárhoztatja azt, amit a szülői háznál jónak tartanak.

Éppen azért mi is minden alkalmat, minden eszközt megragadunk arra, hogy nevelési elveink rendszerét a szülőkkel megismertessük. Tudjuk jól és megengedjük, hogy rajtunk kívül másoknak is lehetnek a nevelés terén életrevaló, jól átgondolt nézetei (s azokat, ha megismerésükre alkalmunk nyílik, szívesen el is fogadjuk) de világos az is, hogy az iskola nem igazodhatik az egész országban szétszórtan élő 253 szülői ház szükségképen különböző nevelési elveihez, s így kényszerűségből, a kockára nem vethető nagy célok érdekében kérjük valamennyi növendékünk szüleit arra, ők alkalmazkodjanak szívesen, belátással és teljes bizalommal a mi gondosan kidolgozott és évek során át bevált nevelési rendszerünkhöz.

Kérjük a szülőket, ragadjanak meg minden alkalmat arra, hogy a nevelésre, a szükséges intézeti rend és fegyelem fenntartására vonatkozó rendeleteinket részleteikben is jól megismerhessék s tekintsék magukat ott, ahova a mi kezünk el nem ér, fiaikkal szemben, de fiaik érdekében ezen rendeletek és az intézeti fegyelmi szabályok hivatott védelmezőinek.

A tanév folyamán gondosan gyűjtöttük a szülőknek gyermekeikkel és az iskola tanári karával való érintkezésére, a szülők és az iskola cooperatiojának megnyilvánulásaira vonatkozó megfigyeléseinket, s azok eredményeit a következő megállapításokban összegezhetjük.

A szülők állandó tájékoztatása érdekében elrendeltük, hogy minden növendékünk hetenkint egyszer levélben informálja hozzátartozóit az elmúlt hét reá nézve

3