Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1928
15 köztársaság hadseregében. Míg az ifjabb Eszterházy ezrede alapítója nevét a királyság alatt végig megtartotta s a forradalmi-köztársasági hadseregbe mint 3-ik számú huszárezred vétetett át. Említést érdemlő dolog különben, hogy ifjabb Eszterházy Bálint, aki már mint 3 éves gyermek apátián árva maradt, a gróf Bercsényi László házánál nőtt fel és serdült ifjúvá. Bercsényi ugyanis, akinek pedig akkor már magának is hat élő gyermeke volt, egykori vitéz tisztjének és honfitársának árváját fiává fogadta s őt igen gondos nevelésben részesítette. Bercsényi jellemének egyik legszebb vonása talán, hogy akkor, mikor népes családja miatt már maga is anyagi gondokkal küzdött, tisztán a nagy név iránti tiszteletből s magyar vére iránti szeretetből habozás nélkül magára vállalta azokat az újabb terheket és gondokat is, melyekkel a gyermek felnevelése járt, s a- melyekért jutalmat, viszonzást alig remélhetett.1 Katonai pályafutását a gyermek Eszterházy természetesen Bercsényi ezredében kezdte meg, ahol nevelőatyja már 11 éves korában hadnagyi rangot adott néki. Pályáján, Bercsényi jóvoltából, később is tüneményes gyorsasággal haladt előre: 21 éves korában már elérte az ezredesi rendfokozatot, 24 éves korában már saját ezrede volt, 6 évvel később pedig, tehát 30 éves korában a brigadérosi címmel együtt megkapta a királytól a Szent Lajos-rend lovagkeresztjét is, azt a kitüntetést, mely valaha nevelőatyja, Bercsényi jutalma volt azért az ezredért, melyet Törökországból magával hozott. De — bátran elmondhatjuk — nála is mindez még csak kezdete volt annak, amit számára a sors és a jó szerencse tartogatott Franciaországban. 40 éves korában megkapta a tábornoki rangot (maréchal de camp), majd egy évvel később Rocroy kormányzóságát is a királyi rendek (Szt. Mihály és Szt.-Lélek-rend) lovagkeresztjeivel együtt, s végre 1787-ben tagja lett a hadi tanácsnak is, melyben tudvalevőleg mindig a király legjobb tábornokai, hűségükkel és haditetteikkel legtöbb érdemet szerzett hadvezérei foglaltak helyet. - Az ezred az Eszterházy nevet 1791. jan. 1-ig viselte, amidőn, mint említettük, a forradalmi kormány néki az ezredalapító nevének egyidejű eltörlésével a 3-ik huszárezred nevet adta. Eszterházy nevével kapcsolatban meg kell még említenünk, hogy a huszárezredesek között Conflans marquisval és Lauzun herceggel együtt gróf Eszterházy volt az, aki mindvégig a versailles-i udvar különös bizalmát és kegyeit élvezte. Ezt a kegyet és bizalmat Eszterházy — Forster szerint — Mária királyné rokonszenvén kívül különösen előkelő származásának és Magyarországon magas állásban levő rokonai nagy tekintélyének köszönhette. A döntő azonban, szerintem, itt első sorban mégis csak a királyné vonzalma lehetett, aki, mint atyja, Szaniszló király, Bercsényinek is legnagyobb jóakarója, s általában a Franciaországba szakadt magyar vitézeknek mindig legfőbb pártfogója és szószólója volt. Eszterházy nagy tekintélyét mutatják többek között pl. azok a francia udvartól nyert diplomáciai kiküldetései is, amelyekben XV. és XVI. Lajos legintimebb családi ügyeiben volt hívatva a királyi család érdekeit képviselni különböző európai udvaroknál. így pl. akkor is, mikor a dauphin, a későbbi XVI. Lajos házasságának terve szóba került, ő kapott XV. Lajostól megbízást arra, hogy a trónörökös arcképét Bécsbe elvigye s azt Mária Teréziának és a menyasszonynak, Mária Antoinettenek bemutassa. A forradalomban Eszterházy szívvel-lélekkel a királyi család híve maradt s mint annak egyik legmegbízhatóbb, legerősebb támasza, újabb diplomáciai kiküldetéseket vállalt magára. Egy ilyen fontos megbízatás vitte őt 1791-ben Pétervárra is, II. Katalin cárnő udvarába: a király fivérének, Artois grófnak utasítására a pillnitzi értekezlet eredményéről kellett informálnia Katalint és udvarát. Eszterházy a fela1 A fiatal Eszterházy tényleg nem is mutatkozott mindenben méltónak nevelőatyja szeretetére — s mint Forster megállapítja, — tetteiben, szavaiban, írásaiban nem egyszer rút hálátlanságot mutatott Bercsényi iránt.
