Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1928
Ifi datnak hűen meg is felelt, de utazása ezúttal sorsdöntő eseménnyé vált az ő egyéni életében is. Oroszországból Eszterházy Bálint nem tért vissza többet. A magyar származású kiváló francia katona ugyanis nagyon megnyerte a cárnő rokonszenvét, s mivel akkor már be kellett látnia, hogy személyes szolgálataival a Bourbonoknak hasznára úgysem lehet, hosszas únszolás után végre elfogadta a cárnő meghívását, a neki felajánlott kitüntetéseket és földbirtokokat s családjával együtt végleg Oroszországban telepedett le. A pletykáknak, melyek az akkor 51 éves Eszterházy elhatározásának indokai között szerelmi kaland titkos szálait vélik kibogozhatni, nem kell hitelt adni. Csak a kor ismert frivol gondolkozásmódjának egyik megnyilatkozása ez a mende-monda, mely történelmileg semmikép nem igazolható. A monarchia fennállásának utolsó évtizedében Franciaországban még két huszárezred alakult, melyeknek azonban a közelgő forradalmi események következtében már nem sok szerep jutott a francia hadsereg történetében. Némi érdekességet a történetírás szempontjából legfeljebb azok a kiváló egyéniségek kölcsönözhetnek nekik, akik azokban, mint parancsnokok vagy tisztek rövidebb-hosszabb ideig szolgálatot teljesítettek s akiknek nevei különös fénnyel csillának fel a következő kor történetében. Ezen ezredek egyike az ú. n. „Colonel-général“-ezred volt, a másik a tizennegyedik s egyben legutolsó, a Lauzun-ezred. A forradalom napjait egyik sem élte túl s rövid élettartama miatt a történelemben, mint említettem, különösebb nyomot egyik sem hagyhatott. Legfeljebb annyit említsünk meg róluk, hogy az elsőben szolgált átmenetileg a későbbi francia köztársaság nagyhírű katonája, Kellermann, aki 1804-ben Franciaország marsallja, majd Valmy hercege lett, valamint Clarke is, Napóleon egyik legjobb tábornoka és hadügyminisztere, aki 1816-ban lett marsall s aki I. Napóleontól a „dúc de Feltre“ címet kapta. A másiknak, a Lauzun- ezrednek legnagyobb hőse maga a parancsnok, Lauzun herceg volt, aki 1794-ben a vérpadon végezte be életét s akinek hírét Párisban, az Arc de Triomphe-on bevésett neve örökíti meg. Visszatekintve az elmondottakra látjuk, hogy a forradalom előtti francia királyi hadseregben, a XVII. és XVIII. század folyamán successive 14 huszárezred alakult. Elég szép szám volna, kétségtelen dolog, ha ezek az ezredek mind egyformán hosszú életűek lettek volna, s nem érte volna egymást azok sorsában a sok változtatás, átszervezés, feloszlatás ami talán jó volt arra, hogy a huszárság elite-jének, legjavának kiválasztását lehetővé tegye, de a tradíciók, az egységes szellem kifejlődésének nem nagyon kedvezhetett. Ha az események dátumait egymással összevetjük, látjuk, hogy egyidejűleg több, mint 6—7 huszárezred soha nem állt fenn ebben a korban s közöttük csak 3 akadt olyan, amelyett a forradalom zivatarai el nem söpörtek a föld színéről, s a császárság, a restaurált királyság, a köztársaság napjaiban is tovább fennmaradtak szinte egészen napjainkig. Hogy ezek az ezredek éppen a Bercsényi-, a Chamborant- és az Eszterházy-ezredek voltak, vagyis azok, amelyeket magyar tisztek, magyar katonákból állítottak össze, s amelyek huzamosan magyar vezetés alatt állottak, talán nem tartozik a puszta véletlenségek közé. Még egy-két szót az ezredek szervezetéről, felszereléséről és egyenruháiról. A francia huszárezredek, mint az magának Bercsényinek fennmaradt hivatalos ügyirataiból (a hadügyminiszterhez intézett feltei'jesztéseiből, jelentéseiből) is kitűnik, átlagosan 4 usque 6 escadronból állottak. Egy 1762-ben kelt királyi rendelet azonban már úgy intézkedik, hogy az escadronok száma ezeknél a magyar ezredeknél békében 6, háborúban 12 legyen. Egy escadron békeállománya — Forster megállapításai szerint — kb. a következő összetételt mutatta : egy parancsnok kapitány, 1 másodkapitány (capitaine en second), 1 első hadnagy, 1 másodhadnagy, 2 alhadnagy, 1 főszállásmester, 1 fourrier (élelmezési altiszt), 4 szállásmester, 8 őrmester, 8 káplár, 80 huszár, 2 trombitás. Vagyis összesen 6 tiszt és 104 lovas. Az ezred törzskarához tartozott: 1 ezredes,
