Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1927

tudományára rányomja a bélyegét, müvét egy sajátságos filozófiai rendszer előfeltételétől terhes szüleményévé avatja, amely a Solipsismus vádjától sem tisztázható teljesen. így azután az a tárgykör, amelyet Rehmke átkutat, egy szoros értelemben vett filozófiai alaptudomány számára szintén szűknek bizonyul.

Rehmke hatása látszik meg az alaptudomány egy negyedik kiváló művelőién, Hans Driesehen, aki .,Ordnungslehre1' című művében a tárgyaknak tudatbizonyosságú általános tulajdonságait és viszonyait állapítja meg. Driesch tárgylogikát akart adni művében, azonban solipsistikus kiindulópontja megakadályozza abban, hogy a logika észtörvényű szükségességének magaslatára emelkedjék.

Az alaptudomány a hazai filozófusok között is művelőkre talált.

Pauler Ákos „Bevezetés a filozófiába“ című művében a hagyományos filozófiai diszciplínák mellé „Ideológia1, címen az alaptudományt is felvette s azt, mint a címe is mutatja, szintén ideális értelemben fogja fel.

Végül még Hazai Olivér rövid értekezéséről, „A tárgy filozófiájáról'1, kell megemlékeznünk, amely azonban a tárgy fogalmát nem a maga teljes általánosságában használja, hanem az értékeket kiveszi a köréből s így a tárgyaknak szintén csak bizonyos osztálya számára tartalmaz általános megállapításokat.

Befejezés

Bár az alaptudomány speciális része, mint fentebb láttuk, még úgyszólván teljesen parlagon hever, mindazonáltal ezen a téren is találkozunk figyelemre méltó alkotásokkal. Ezen kísérletek közül különösen Mally és Ameseder speciális kutatásai érdemelnek említést.

Ha végig tekintünk azokon a problémákon, amelyek tárgyalásunk folyamán elöltünk felsorakoztak kettős tanúságot vonhatunk le a filozófiai alaptudományra vonatkozólag.

Azok a fontos érdekek, amelyek ezekhez a problémákhoz fűződnek, először is a mellett szólnak, hogy a filozófiai alaptudomány igen fontos hivatást tölt be a tudományok hierarchiájában. A tárgy általános fogalma oly fontos vonatkozásokat egyesít magában, amelyek nemcsak a filozófiai rendszerekre, hanem a világnézetre is döntő jelentőséget nyernek. A tárgy struktúrájának mikénti felfogása lesz elhatározó arra a kérdésre vonatkozólag, vájjon a reálizmusnak vagy ideálizmusnak adunk-e igazat. Ha a tárgy struktúrája viszonykomplexumot jelöl, világfelfogásunkban csak ideálisták lehetünk. Ha abszolút tulajdonságok egységét látjuk benne, a reálizmnshoz fogunk csatlakozni. A radikális rációnálista tárgyfelfogás a tiszta relációnális, azaz absztrakt, a mérsékelt rációnálizmus tárgystiuktúrája a konkrét idealizmus álláspontjának fog megfelelni.

De a tárgyak fennállására vonatkozó álláspontunk is döntően foly be világfelfogásunk kialakítására. Ha a tárgyak önállitását fennállás nélkül is biztosítottnak látjuk, hinni fogunk az ideák „harmadik birodalmában1' s ez az érték fogalmának absztrakt konstrukciójára vezet. Aki a lét fogalmában csak tulajdonságok vagy érzetek összefüggését látja, a pozitivista világnézetnek lesz a híve.

Aki a lét negativ jelenségeit transcendentális alapokra vezeti vissza, ideálista, aki pedig transcendens erők megjelenését látja bennük, reálista felfogást hirdet.

S amint a tárgyról alkotott fogalmunk közvetlenül filozófiai felfogásunkat tükrözi vissza, közvetve világnézetünket állapítja meg.

Másként fogunk gondolkodni Istenről, leiekről, halhatatlanságról, ha pozitivista s másként, ha ídeálista vagy reálista szellemben alkotjuk meg magunknak ezeket a fogalmakat.

Egy filozófiai alaptudomány tehát, amely ezeket a problémákat megoldaná, óriási nyereséget jelentene mind a tudományok, mind pedig a világnézetek számára.