Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1927
26 A valószínűség fogalmát többnyire szubjektív értelemben szokták használni s az Ítéletek bizonyosságának különféle fokaira alkalmazzák. Ezen szubjektív értelmezés mellett azonban a valószínűségnek objektiv jelentősége is van a fennállási módozatok között. A valószínűség objektív értelemben éppúgy, mint a szükségszerűség, a tárgyak összefüggéséből, egymáshoz való viszonyából származik, tehát relációnális fennállási módozat. A szükségességtől való különbsége az összefüggést létesítő alap speciális jellegéből áll elő. Míg a szükségességet a logikai princípiumok ideális, vagy a lényegek mechanikus kényszere idézi elő, a valószínűség összefüggése más természetű alapból áll elő. A valószínűség törvényszerűségéről ott beszélhetünk, ahol értékek tudatos jelenségeket irányítanak. Mivel az értékek, mint fentebb láttuk, nem hatnak vaskényszerűséggel, hanem helyet adnak a mérlegelésnek, értékelésnek s elsősorban az elhatározásnak, a belőlük származó törvényszerűség nem lesz oly biztos, oly határozott, mint a logikai princípiumokból s mechanikus lényegekből folyó törvény- szerűség. A valószínűség igazi terrénuma a szellemi és történelmi tudományokban van. Azokban a világokban, amelyekkel ezek a tudományok foglalkoznak, nem a mechanikus szükségszerűség határozza meg az események és jelenségek egymásutánját, hanem elsősorban az elhatározás s az értékelés. Mivel ezek a rugók nem tudják a tárgyrendszernek tagjait egy teljesen zárt egység láncolatába összefűzni, a történelmi és szellemi tudományok törvényei, ha ugyan lehet ilyenekről beszélni, nem lesznek oly határozottak, biztosak, exaktok, mint a matematika és természettudományok törvényei, s az a cél, amit ezek a tudományok kitűznek maguknak, nem lehet elsősorban általános törvényszerűségeknek a megállapítása, hanem az individuális és tipikus megismerés. Ezzel kapcsolatban azonban egy nagyon fontos jelenségre kell rámutatnunk, ami a modern tudományokban értékelési szempontból bizonyos félreértéseknek lett a szülőjévé. Az ápriorizmus és áposzteriorizmus különbségei feltétlenül visszatükröződnek a megismerés bizonyosságában. Az exakt tudományok a megismerés biztosságára vonatkozólag felülmúlják a reális tudományokat. Ez a biztosság azonban csak a hasznossági értékelésben jelent elsőbbséget az exakt tudományok javára. De a tudományok abszolút értékét nem a biztosság dönti el. Hogy a 2 X 2 = 4 igazság biztosságánál fogva nagyobb értéket jelent-e, mint a természet hipotétikus törvényei, nem ez a szempont dönti el. Az igazság önmagában véve jelent értéket, tekintet nélkül arra, megismerjük-e vagy sem, bizonyosak vagyunk-e benne, vagy pedig sem. A fennállás többi módozataival, mivel a tudományos megismerés szempontjából már nem bírnak oly fontossággal, csak egészen röviden foglalkozunk. Az esetlegesség a szükségszerűség és lehetetlenség fogalmainak ismerete után nem okoz semmi nehézséget. Ami tényleg fennáll s fennállása nem szükségképpeni a fenti értelemben, arról azt mondjuk, hogy léte esetleges Az esetlegesnek igazi hazája az empirikus világ. Már maga a lét is esetleges. Ebből azonban nem az következik, hogy a létezésben minden csak esetleges Már fent láttuk azt, hogy a reális világban uralkodó törvényszerűségek a szükség- szerűség kategóriájába tartoznak. Esetleges csak az ideák reálizációja s a reálék szintézise. Mindaz szükségszerű a reális világban, ami lényeg hatáskörébe tartozik. Lehetséges-e az ideális világban is az esetleges .' Feltétlenül van az esetlegesnek az ideális világban is helye. Minden pszichológiailag reálizált jelentés és képzet, ami nem kapcsolódik bele az objektiv szükségszerűség láncolatába, esetleges. A fennállás utolsó módozata a lehetőség. A lehetőséget a szükségességhez, a lehetetlenséghez s a valóságos léthez viszonyítjuk. Lehetséges az, ami nem szükségképpen létezik, de aminek léte nem lehetetlen s mindazonáltal mégsem létezik. Ily meghatározásban azonban a lehetőség oly tág fogalmú, hogy tudományos
