Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1927
27 értéke egyáltalán nincs. Hogy tudományos szempontból hasznossági értéket nyerhessen ez a fogalom, közelebbről kell azt meghatároznunk Igazi jelentőséget akkor nyer a lehetőség, ha éppúgy, mint a többi fennállási módot, a feltétlenség vagy feltételesség viszonyaival hozzuk kapcsolatba. Feltétlen lehetőségről természetesen objektiv értelemben nem beszélhetünk. A feltétlen jelzőnek a lehetőség mellett csak szubjektív viszonyításban van értelme. A feltételesség viszonya viszont elsősorban éppen a lehetőséggel kapcsolatos. Lehetséges egy tárgy akkor, ha egy másik tárgy, aminek jelenlététől függ a létezése, még nem reálizálódott, de reálizálódhatik. A lehetőség e szerint mindig egy utolsó okhoz van kötve. Míg a lehetőség fogalmának megvilágítása nem okoz különösebb nehézséget, annak az okozati öszzefüggésnek a megállapítása, amely a lehetőség feltételességének mérhetetlen eseteit foglalná magában, a filozófia legkomplikáltabb kérdései közé tartozik. A lehetőség úgy az empirikus, mint pedig az ideális világban otthonos s mindkét terület a problémáknak egész sorát rejti magában. A reális világ különféle tárgykategóriáinak természetében rejlő eshetőségeket felkutatni s a fantázia fék nélkül csapongó szeszélye milliárdnyi lehetőségeinek feltételes összefüggésébe bepillantást nyerni oly feladat, amelyre már sokan vállalkoztak s mégis még sok kérdés maradt hátra megoldás nélkül. 6. A tárgyak közös határozmányai. Az alaptudomány centrális részét a tárgyak közös határozmányai s ezeknek törvényszerűsége alkotja. Mit értünk a tárgyak határozmányain ? Határozmány közös neve azoknak az alkotóelemeknek, jegyeknek, momentumoknak, megnyilvánulásoknak, amelyekkel a tárgyak egyrészt azonosságukat, másrészt a tárgyak rendszerébe való beleilleszkedésüket biztosítják. A tárgyrendszer egy óraműhöz hasonlítható, amelyben minden egyes résznek megvan a maga önálló egyedisége, de egyúttal az óra szerkezetében való szerepe, jelentősége. Ha a tárgyaknak nem volna egyediségük, nem beszélhetnénk megmaradásukról, állandóságukról, azonosságukról. De viszont ez az állandóság, megmaradás, azonosság a hordozója azoknak a törvényszerűségeknek, vonatkozásoknak, viszonyoknak, amelyek az összes tárgyakat egy tárgyrendszer végtelen, de egységes világává forrasztják össze. A tárgyak határozmányainak jellegét struktúrájuk, fennállásuk s a tárgyrendszerben elfoglalt szerepük, jelentőségük állapítja meg. Másként nyilatkozik meg egy tárgy, ha lényét rácionálisnak tekintjük s másként nyer önállítást ha irracionális elemek is beleszövődnek struktúrájába. De a tárgynak a tárgyrendszer hálózatában elfoglalt helyét is különbözőképpen fogják megjelölni a racionális és irracionális struktúra alapok. A rácionális összefüggés csak szükségszerű, megmásíthatatlan viszonyokat teremt a tárgyak között, az irrácionális az esetlegesnek is helyet biztosít. Hogy a fennállás különféle formái és módozatai szintén döntőleg szólnak bele a tárgyak nyilvánulataiba s a világrendszerben nyert szereposztásukba, a fentiek után szükségtelen hosszasabban fejtegetni. Nem óriási-e a különbség a reális létezők s az érvények között s nem más jelentősége van-e a világrendszerben egy erkölcsi törvénynek, mint egy az útszélen fekvő kőnek ? De a tárgyak egymásrahatása szintén döntőleg fog érvényesülni határozmányaik mikénti megnyilatkozásában. Az egyes nemzetek különböző világnézete, az egyes társadalmi osztályok különböző szokásai és felfogásai különböző behatások folyományai. Az egyes filozófiai rendszerek és felfogások különbségei, éppúgy, mint az alap- tudomány fenti problémáiban, a tárgyak határozmányaira vonatkozólag is visszatükröződnek.
