Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1927
25 mind arra mutatnak, hogy a természet rejtélyeinek mélységei még nagyon is kevéssé tárultak fel a kutató emberi elme előtt. Methodológiai szempontból már most igen fontos az a kérdés, hogy fedi fel magát az emberi ész előtt a fennállási szükségszerűség 2 A matematika törvényszerűségét ápriorikus dedukcióval vezetjük le oly formán, hogy az alapprincipiumból, illetőleg alapprincipiumokból, mint legáltalánosabb igazságokból,logikai operációkkal fokozatosan az összes speciális igazságokat megkonstruáljuk. A természettudományok empirikus törvényszerűségét nem ápriorikus dedukcióval, hanem áposzteriorikus indukcióval, azaz kisérletezéssel állapíthatjuk meg. Filozófiai mélységeibe azonban ápriorikus jellegű hipotézisek vezetnek bennünket. Ez az ápriorizmus transcendentális, ha általános princípiumokból haladunk a részletes igazságok felé s fenomenológiai, ha az egyest kategoriális általánosságokba oldjuk fel, amint ezt Husserl teszi intuicionális lényegnézéseivel. Míg a feltétlen szükségesség a tárgyak struktúrájával áll kapcsolatban, a feltételes szükségesség a tárgyak létezéséből áll elő. A szükségesség itt is a tárgyak lényegéből folyik, de a princípiumok szintézise mindig esetleges. Az, hogy a természetben meghatározott lényegek hogy és miért kombinálódnak egy új és magasabb szintézissé, sohasem lehet feltétlen szükségesség, hanem mindig esetleges. Egy bizonyos lényeg tehát csak akkor fogja szükséges törvényszerűségét kifejteni, ha ez a lényeg a természetben előáll. így tehát az a szükségesség, amely vele kapcsolatos, nem feltétlen, hanem feltételes. Mivel így a léttel kapcsolatos szükségesség mindig csak feltételes, a természet s így a valóságos természetet tárgyaló természettudományok szükségessége is csak feltételes lehet. A megismerés szempontjából is óriási különbség van a struktúrális és a fennállási szükségszerűség között. A struktúrális szükségszerűséget mindig ápriorikus itéletláncolattal vezethetjük le, a létből származó feltételes szükségességet csak tapasztalati, áposzteriorikus úton állapítjuk meg. A feltételes, tehát áposzteriorikus szükségesség elsősorban a természet mechanikus, azaz élettelen világának szükségessége. Azonban ez a szükségszerűség az életnek azon területein is otthonos, amelyben a törvényszerűség determinálásába nem nyúl bele egy hatalmas tényező, a tudat. Éppen ezért a pszichológiában is beszélhetünk feltételes szükségszerűségről, de csak a tudat alatti szellemi jelenségeknél. A pszichológia tudatos jelenségeiben ellenben, továbbá mindazon területeken, amelyek a tudatos lelkijelenségekkel kapcsolatosak, a törvényszerűség, mint alább látni fogjuk, egészen más természetű. A szükségesség ellentéte a lehetetlenség. A lehetetlenséget elsősorban a szükségességből állapíthatjuk meg. Lehetetlen az, aminek ellentéte szükséges. így lehetetlen az ideális világban az, hogy a logikai alapelvek ne létezzenek, lehetetlen a matematikában, hogy a számnak és a térformáknak ne legyen az a tulajdonságuk, amelyből ennek a tudománynak egész rendszere előáll, lehetetlen a reális világban, hogy az anyagnak ne legyen kiterjedése, ne legyen osztható. A lehetetlenség azonban nemcsak mint a szükségesség negativ kifejezése áll fenn, hanem pozitív struiitúrviszonyokból is megállapítható. Lehetetetlen valamely tárgynak fennállása, ha határozmányaiban ellenmondás van. Lehetetlen egy négyszögű kör, mert tulajdonságaiban ellenmondás van. A lehetetlenségnek a tudományok módszertanában óriási jelentősége van. Igen sokszor ugyanis valamely tétel igazsága nem bizonyítható be pozitíve, mivel az igazságok összefüggése nem világlik ki. Ilyenkor a lehetetlenséghez folyamodunk, azaz ad abszurdum vezetjük az által, hogy a fennállásából származó ellenmondást mutatjuk ki. Tudományos fontosság miatt a szükségesség és lehetetlenség mellett a valószínűségnek és valószínűtlenségnek is kissé több figyelmet kell szentelnünk.
