Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1927
21 van. 2X2=4 akkor is igaz, akkor is törvényszerűség lesz, ha nem gondolja el el senki, s ha nincsenek tárgyak, amelyeknek mennyiségi tulajdonságaiban mintegy megtestesülne. Az ideák egy külön világot alkotnak, azt a bizonyos „harmadik birodalmat“, amelynek egy igen kis részecskéje reálizálódott csak, az egész azonban a maga hatalmas végtelenségében emberi tudat és reális világ nélkül is időtlenül, logikai törvényszerűséggel fennáll, létezik. A tárgyak fennállásának formáira vonatkozó problémák a fennállás formáinak az ismertetésével még nem záródnak le. Igen lényeges ebből a szempontból még annak a kérdésnek megvilágítása, vájjon a tárgy fogalmához hozzátartozik a fennállás is, avagy a tárgy lénye független-e a fennállástól? Vájjon a fennállás szempontjából csak kétféle tárgyat ismerünk-e, a reális és ideális létezőket, vagy pedig olyan tárgyakat is fel kell vennünk, mezeknek sem reális, sem ideális létük nincs ? Már az ideális tárgyaknál láttuk azt, hogy sokan az érvényben nem látnak fennállási formát, hanem a tárgyak bizonyos osztályára való vonatkozást, ráíllést. Ezen felfogás szerint tehát azoknak a tárgyaknak a lényegét éppen az teszi ki, hogy nem léteznek, nincs fennállásuk. Ezt a felfogást azonban a tárgyaknak más csoportjai is támogatják: a lehetetlen tárgyak és a semmi. Hogy lehetne fennállásuk a lehetetlen tárgyaknak és a semminek, amikor ezeknek a lényegét éppen az teszi ki, hogy létezésük szükségképpen lehetetlen? Ezzel szemben azonban mások azt tartják, hogy a tárgyak lényegéhez igenis hozzátartozik a fennállás. A lehetetlen tárgyak s a semmi fogalma csak akkor válnak tárgyakká, valamikké, ha gondolatainkban testet öltenek. De nem mint ilyenek, nem mint lehetetlen tárgyak s semmi jelentenek tárgyakat, hanem mint pszichikai képzetek. Csak mint ilyenek illeszkednek bele egy bizonyos törvényszerűségbe, ami előfeltétele a tárgy fogalmának. 5. A fennállás módozatai. A fennállás módozatainak nevezi a filozófia a tárgyak önállításának azon különféle fajait, melyeknél fogva ezek vagy szükségképpen, vagy esetlegesen vannak, vagy lehetségesek, vagy lehetetlenek, vagy valószínű a fennállásuk vagy valószínűtlen. Ezen módozatokra vonatkozólag az alaptudománynak először azt kell eldöntenie, vájjon tényleg a fennállásnak különböző fajai-e, vagy pedig a tárgyak struktúrájának folyományai. Akik az érvényekben nem látnak fennállási formát, ezeket a módozato- hat szintén nem fogják a tárgyak fennállásával, hanem pusztán struktúrájával kapcsolatba hozni. Éppen ezért leghelyesebb volna, ha ezeket a módozatokat nem a fennállás, hanem az önállítás módozatainak neveznők. Miként a fennállás formái, a módozatok is a filozófiának sokat vitatott kérdései közé tartoznak. A módozatok problématikussága azonban más természetű, mint a fennállás formáinak a problématikussága. A módozatok problémái, ha lehet magunkat így kifejeznünk, a filozófiának derivált problémái közé tartoznak, s megoldásuk módja elsősorban attól függ, milyen állást foglalunk el az alaptudomány alapkérdéseivel szemben. Bár a fennállás különféle módozatai nem állanak egymással sem metafizikai, sem logikai kapcsolatban s egyik sem forrása, előidézője a másiknak, módszertani szempontból mégis egyiket a másikból kell levezetnünk, illetőleg megvilágítanunk. Az alapmódozat azután, amelyből az egyes filozófusok fejtegetéseikben kiindulnak, a különböző filozófusoknál más és más lehet. Mivel mi itt a problémákkal szemben nem állást foglalni akarunk, hanem azokat jelentőségükben megvilágítani a szándékunk, a kiindulásnál a sorrend nem bír fontossággal s a problémák felsorolását azon módozatnál kezdjük, amely tudományos szempontból a legjelentősebb, s ez a szükségesség.
