Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1927
15 bontható. Míg azonban a pozitivisták az érzetek közötti rendszerezést különféle általános törvényszerűségekre vezetik vissza, a spirituálisták a tudatelemekből a szellemi szubsztáncia segítségével alkotják a világot. Megint másféle létezőket ismer a materiálizmus. A materialisták megegyeznek a spirituálistákkal abban, hogy ők is szubsztanciára alapítják a létezést, de ez a szubsztáncia náluk nem a lélek, hanem az anyag. Csak az anyagnak van igazi léte, a szellemi jelenségek az anyagnak vagy reflexei, vagy tulajdonságai, vagy funkciói. Míg a fent felsorolt filozófiai irányok csak egyféle létezést fogadnak el, a kritikai reálizmus felfogásában a létezők már differenciálódnak. A reálisták a tudatunk alá eső szellemi és anyagi valókon kívül még tudatunktól független, abszolút anyagi és szellemi valókat is felvesz. A kritikai reálisták szerint tehát a valóban létező dolgok: a testi jelenségek, a szellemi jelenségek, az abszolút testek és az abszolút lelkek. A tárgyak melyik kategóriáját ismerik el végül az ideálisták valóban létezőnek? Erre a kérdésre a legtöbb ideálista azzal válaszol, hogy csak a tudatunk alá eső testi és szellemi dolgok léteznek valóban. Ami ezeknek a valóban létezőknek a létét mintegy biztosítja, az nem lehet újra létező, hanem érvény, amiről alább lesz szó. Miután már láttuk azt, mely tárgyaknak tulajdonítanak a filozófusok, illetőleg az egyes filozófiai rendszerek valódi létet, vizsgáljuk meg már most azt, mily felfogásokkal találkozunk a filozófia történetében a létezés fogalmára, lényegére vonatkozólag. A tárgyak létezéséről, mint már fent hallottuk, közvetlen élmény útján szerzünk magunknak tudomást. Ennek az élménynek oly racionális értelmű elemzése, amely közvetlen fogalmat szolgáltatna róla, a legtöbb filozófus szerint lehetetlen. Közvetve azonban, körülírással, összehasonlítással, miként a többi tudatelemeket, a lét élményét is rögzíthetjük a megismerés számára. Hogy próbálják már most az egyes filozófusok a lét közvetett fogalmát megvilágítani . Pláton a létben állandóságot, örökkévalóságot látott. Mivel az egyes, az érzéki, ezt az állandóságot, örökkévaló megmaradást nélkülözi, nem létezhetik a szó igazi értelmében. Mivel ezzel az állandósággal csak a jelentések, fogalmak, ideák vannak felruházva, csak ezek létezhetnek valóban. Pláton létfelfogására vonatkozólag azonban meg kell jegyeznünk azt, hogy Eotze óta igen sokan vannak a filozófusok között, akiknek az a felfogásuk, hogy Pláton az igazi létet más értelemben használta, mint amit közönségesen mi értünk rajta. Ezeknek a filozófusoknak az a meggyőződése, hogy Pláton az igazi lét fogalmán az ideáknak azt a fennállási módját értette, amit ma az érvény nevével jelölünk. Ezekkel szemben azonban a filozófusoknak egy másik része kitart a mellett az álláspont mellett, hogy Pláton igenis metafizikai értelemben használta a létet s ideáira vonatkozólag a lét közönséges értelemben vett hiposztáziáját hirdette. A szoros értelemben vett lét magyarázatánál természetesen csak ezen utóbbi értelmezésben jöhet Pláton tekintetbe. Ha Pláton ideáit a létezés szempontjából az érvények közé sorozzuk, a fent felsorolt többi létkategória közül egy sem oly természetű, hogy önmagukban véve ellentétes nézetekre vezethetnének a lét lényegére vonatkozólag. Már a felsorolt létkategóriákból is láthatjuk, hogy a különböző filozófiai rendszerekben tulajdonképpen különféle létformákkal állunk szemben. Tehát nem annyira a lét fogalmáról alkotott nézet választja el egymástól a különböző filozófiai felfogásokat, mint inkább az a kérdés, mely tárgyak számítandók a létezők sorába. Ennélfogva meg kell különböztetnünk a lét általános tulajdonságait, azután a különféle létformákat.
