Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1927
lti Miként a tárgyelmélet többi problémáinál, a lét általános fogalmára vonatkozólag is különféle felfogásokkal találkozunk a szerint, hogy a létnek mely viszonya, mely hatása nyer különös fontosságot a filozófus szemében. Mert hiszen csak ezen hatásnak, viszonynak megismeréséről lehet szó, nem pedig a létnek magának a megismeréséről. A filozófusoknak a legnagyobb része a hatásképességet tartja a lét különös ismertetőjelének. A létnek ez a jegye ragadta meg a nyelvérzéket, amikor a létezőket a „wirklich“ névvel jelölte meg. A hatás tényleg általános megnyilatkozása a létnek. A centripetális és a centrifugális hatás az az erő, amely a létező tárgyak fennállását elsősorban biztosítja. Egymásrahatás nélkül sem a külvilágot, sem a belvilágot nem képzelhetjük el. Egymásrahatás a külvilág tárgyainak vonzása és taszítása, ez a léttulajdonság nyilatkozik meg a tudattartalmak asszociációjában is. Azonban nemcsak a hatás, hanem az időhöz való viszony is szükségszerű folyománya a létnek. Létezni csak időben lehet. Az időheliséggel két fogalom kapcsolatos : az állandóság és a változás. Sok filozófus az állandóságot a lét lényeges jegyének tartja. Ami egyszer létet nyert, szerintük többé nem múlhatik el. Hogy kell akkor értelmeznünk az elmúlást? Az elmúlás ezek szerint a filozófusok szerint csak viszonylagos fogalom. Abszolút állandók csak az atomok, elemek s az elmúlás nem egyéb, mint azon egységeknek felbomlása, amelyeket az atomok végtelen variációi képeznek. így fogva föl az állandóságot és elmúlást, a változást is csak viszonylagos léttulajdonságnak kell felfognunk. A változás nem egyéb, mint a változatlan atomoknak és elemeknek viszonycseréje. A lét általános jegyeinek vizsgálata után már most vegyük szemügyre a különböző formákat. Legközvetlenebb tudomásunk a tudatos létről van. Mit nevezünk tudatos létnek? A tudatos lét a fennállásnak az a formája, amely tudattartalmainkat, gondolatainkat, érzéseinket és akaratunkat jellemzi. Mi a különös ismertető jegye már most a tudattartalmaknak ? A tudatos létről, bár legközvetlenebbül átéljük azt, éppúgy, mint a többi létformáról, csak körülírással alkothatunk magunknak fogalmat. Mint a fennállásnak minden formáját, ezt is bizonyos törvényszerűség jellemzi s mint minden létformában, benne is hatásképességet és időbeliséget konstatálhatunk. Ezeknek a tulajdonságoknak azonban oly speciális jelleggel kell bírniok, amelyek a létnek ezt a formáját a lét többi formájától elválasztják. Ez a speciális jelleg elsősorban abban az összefüggésben jut érvényre, amelyben a tudattartalmak állanak. Annyi bizonyos, hogy a tudatos lét az emberi lélekkel áll összefüggésben Ennek a törvényszerűségébe kell valamiként belek apcsolódniok azoknak a tartalmaknak, amelyek ránézve tudatosakká lesznek. Azonban arra vonatkozólag, hogy hogyan kell elképzelnünk ezt a belekapcsolódást alanyunk törvényszerűségébe, a vélemények már megoszlanak. A tudatos létezőknek a lélek törvényszerűségébe való bekapcsolódását először úgy lehet elképzelni, hogy egy kívülről jövő törvényszerűség mintegy áttránszformá- lódik az alany lényébe olyképpen, hogy két párhuzamos törvényszerűség magasabb egységét kell a tudattartalmakban látnunk. A lét ezen formájának egységét mindenkor a tudat biztosítja, de a transzformációt a léleknek különféle aktusai hajthatják végre. Tudatos egységek létrejöhetnek az észrevevésből, elképzelésből, Ítéletekből, ábsztrákcióból, szintézisből stb., szóval a legkülönfélébb lelki aktusokból. A külső törvényszerűség átplántálódik a lélekbe, mégpedig fiziológiai és pszichológiai diszpozíciók megteremtése által. A tudatos létező fennállása ennélfogva két mozzanatra oszlanék : aktuális tudatosságra és diszpozicionális tudatalattiságra. A tudatos létezésnek egy másik elgondolási formája az, hogy ezen létformának
