Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1927
14 Platón szerint teljes azonossága megfelelői a megismerésben a fogalmak. A létre átfordítva ezt a felfogást, azt hirdette Platón, hogy csak az ideák, illetve a fogalmak léteznek valóban, az érzéki tárgyaknak csak ál-, látszólagos létük van, vagy, ahogy utoljára gondolta, létük teljesen az ideáktól függ, illetőleg azoknak léte tükröződik vissza jelenségeikből. Míg Plátonnak a létezőkre vonatkozó felfogása ideális, az ó-kornak második nagy filozófusa, Arisztotelész, a reálista szemüvegén át vizsgálja a létező tárgyakat. Az ideák helyébe a lényeg, az entelechia, a modern szubsztáncia lép, de ez a lényeg, ez az entelechia tartalmi szempontból többé-kevésbbé megegyezik az ideák világával. Arisztotelész lételmélete így lényegesen különbözik l’láton lételméletétől. Plátonnál.az ideák önmagukban is léteznek, a tárgyaktól s az emberi megismeréstől függetlenül is van fennállásuk. Arisztotelész ellenben léttani szempontból a lényeget úgyszólván összeolvasztja az érzéki tárgyakkal, illetőleg a pszichológiai fogalommal. Bár az érzéki tárgyak csak az entelechia révén, csak általa s vele léteznek, de a lényeg is rászorul fennállásában az érzéki tárgyakra s az emberi megismerésre. Arisztotelész szerint tehát a valóban létezők szintén a tárgyakban honoló lényegek, ideák, általánosságok, közösségek, de ezek létezésükben az érzéki tárgyakra támaszkodnak. A létezők kérdése talán sohasem idézett elő oly általános és heves harcot, mint a középkorban. Ez a harc az univerzáiiák körüli harc volt, amely hosszú időn keresztül a filozófiai érdeklődés középpontjában állott. Az univerzáiiák körüli harc kifejezetten léttani harc volt. Az a kérdés osztotta két hatalmas táborra a középkor filozófusait, vájjon a létező individuum mellett az általánosnak, a közösnek, a fogalomnak van-e léte, vagy pedig a fogalom pusztán szó-e? Az előbbit a fogalmi reálisták, az utóbbit a nominálisták állították. A harc Pláton és Arisztotelész felfogáskülönbségére támaszkodott, de azért léttani szempontból lényeges különbséget jelentett a két görög gondolkodó egymástól teljesen eltérő felfogásához képest. Az érzéki tárgyak reálitását mind a reálizmus, mind pedig a nominálizmus hirdette, csak a fogalom reálitását tagadta az egyik tábor, míg a másik az individuális lét mellett a fogalmi létet is hirdette. Az újkor filozófiájában végeredményben még mindig a lét problémája rejtőzik a filozófiai felfogáskülönbségek mélyén Itt is óriási eltérésekkel találkozunk arra a kérdésre vonatkozólag, mely tárgyaknak van közönséges értelemben vett létük? A létre vonatkozó különféle nézetek utolsó gyökerükben Descartes ismeretelméletére vezethetők vissza. Descartes, amint ismeretes, a test és lélek kétféle szubsztánciáját oly élesen választotta el egymástól, bog}' a két szubsztáncia egymásrahatásának problémája úgyszólván a lét felfogására is döntő lett. Ha a testeket, az anyagot a kiterjedés, a szellemet, a lelket a gondolkodás határozza meg, hogy szívhatja mintegy magába a megismerésben az anyagi testeket a szellemi lélek? Nem olyan-e a két szubsztáncia egymásrahatása, mint a tűz és a víz egyesülése? Pedig, hogy anyagi és szellemi jelenségek fennállanak s hogy ezek valamilyen összefüggésben állanak egymással, az tagadhatatlan tény. A két jelenség összefüggést módjának a megfejtése hozta elsősorban napvilágra a modern létteóriákat. A szenzuálisták, vagy modern nevükön pozitivisták, kik Berkeleyt vallják atyjuknak, azt hirdetik, hogy csak érzeteink léteznek valóban. A házak, a madarak, a fák, a tavak és a tengerek nem egyebek, mint tőlünk függő érzetkomplexumok. Hogy mi biztosítja ezeknek törvényszerűségét, mi visz beléjük rendszert, mi által szövődnek a tarka-barka világ céltudatos csodájává, erre vonatkozólag az egyes filozófusoktól különböző válaszokat kapunk. Léttani szempontból legközelebb állanak a pozitivistákhoz a spirituálisták. Szerintük csak a szellemi a valóban létező. Amit anyagnak nevezünk, tudatelemekre
