Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1927
13 Problematikus azonban a tágabb értelemben vett lét egy másik kérdése is. Abban sem egyeznek meg a különböző filozófusok, vájjon a különféle tárgyak a fennállás más-más típusait jelentik-e, vagy pedig az összes tárgyak fennállása a lét alapjaira támaszkodik ? Vájjon pl. az ií. n. érvények önmagukban alkothatnak-e egy- egy külön világot, vagy pedig fennállásukhoz szükség van objektiv és szubjektív tartókra, amelyek törvényszerűségüket mintegy hordozzák ? A filozófusoknak egy igen nagy csoportja azt a felfogást vallja, hogy a tárgyak fennállásában igenis több típust kell megkülönböztetnünk, mert azok az óriási különbségek, amelyek a létező valóságok s az ideális dolgok között fennállanak, fennállási különbségek nélkül nem képzelhetők el. Azonban a szorosabb értelemben vett létformákra vonatkozólag újra a legnagyobb különbségek mutatkoznak az egyes filozófiai rendszerekben. A fennállás pluralisztikus felfogásának vallóinál általában két, illetve három léttípussal találkozunk. Ezek a létformák : a reális lét, az ideális lét s az érvényesség. Ezen három létforma között legtöbb fejtörést a reális lét, vagyis a tulajdonképpeni lét okozott. Kevés problémája van a filozófiának, amelyről olyan sokat vitatkoztak s amelyről oly ellentétes felfogásokat vallottak volna a filozófusok. Először is rengeteg hosszú viták tárgyát képezte az a kérdés, mely tárgyaknak kell igazi létet tulajdonítanunk. A vita erre a kérdésre vonatkozólag már az ókorban indult meg, még pedig ismeretelméleti forrásból. Miután a filozófiai kutatások első fázisa, amelynek középpontjában a tárgyi világ állott, egyidöre többé-kevésbé lezárult, a filozófusok figyelme a megismerés felé fordult. Elsősorban az a kérdés izgatta a filozófusokat, vájjon ismeretforrásaink közül az érzéki megismerés, vagy pedig a gondolkodás vezet az objektiv világ biztos megismerésére ? A Szókratész előtti filozófia a megismerésben az érzékekre támaszkodott s ezeknek szubjektív természetét ismerve, arra a pesszimisztikus felfogásra jutott, hogy igazában semmi objektiv tulajdonságot nem ismerhetünk meg a tárgyakról, mert érzékeink csak egyéni benyomásainkról adnak számot, csak alanyiságunk változásairól közölnek adatokat. A szkepticizmusból Szókratész ragadta ki az emberiséget s azt hirdette, hogy az ember igenis szert tehet objektív megismerésre, hogy ismeretei igenis igényt tarthatnak az igazságra, de az út, amely az igazság felé vezet, nem az érzékek útja, hanem a gondolkodás. A gondolkodás, illetőleg annak szerinte centrális jelentőségű momentuma, a fogalom, az a forrás, az a tényező, amely megismerésünk objektivitását biztosítja. Az ismeretforrásoknak ez a radikális átértékelése azután a létről alkotott felfogásban óriási változást idézett elő. Bár Platon előtt a lét mint ilyen még nem volt problématikus, de úgy a naiv felfogás, mint pedig a filozófiai gondolkodás azokat a tárgyakat tartotta valóban létezőknek, amiket ma is mindnyájan létezőknek veszünk, amikor nem gondolkozunk filozofikusan. Platon azonban épen Szókratész fogalomelmélete után egy teljesen ellentétes álláspontot alapított meg a létező tárgyakra vonatkozólag. Ismeretelméleti dogmatizmusából kifolyólag arra a meggyőződésre jutott, hogy csak az lehet biztos s mint ilyen biztosan létező, ami biztos megismerésre támaszkodhatik. Ilyen biztos megismerési forrást azonban nem az érzékek képeznek, hanem az ész, illetőleg a fogalom jelenti azt számunkra Az észre, illetőleg a fogalom szerzésének a módjára vonatkozólag azonban egészen más volt Plátonnak a felfogása, mint a mienk. Az, amit ő ész útján való megismerésnek mondott, nem egyéb, mint a mai értelemben vett intuíció. Legalább is fejlődésének utolsó periódusában, amikor ideáinak végtelen sokasága mindinkább az értékek birodalmára kezdett szorítkozni, az érzési megismerést tekintette racionális megismerésnek s csak ennek számára hirdetett abszolút megbízhatóságot. Ennek a szerinte abszolút bizonyosságú intuiciónális megismerésnek korrellá- tumai azonban nem az individuális tárgyak, hanem az ideák voltak, amelyeknek
