Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1927
12 A racionális és irracionális elemek szintézisének nehézsége arra a meggyőződésre vezette a filozófusok egyik részét, hogy a tárgy eredetileg differenciálatlan nemcsak a reálitás és irrealitás, meteriálizmus és spiritualizmus, hanem racionálizmus és irracionálizmus szempontjából is s csak az emberi értelem absztrakciója bontja föl a tárgyakat a fenti elemekre. A legtöbb filozófus azonban szintézis eredményének tekinti a tárgyakat. Ezt a szintézist azonban az égjük tábor csak a tudattartalmakra vonatkozólag tartja lehetőnek, míg mások a transcendens világra is kiterjesztik. 4. A tárgy fennállása. A tárgy nemcsak struktúrájával idézett elő a különböző filozófusok között nézet- eltéréseket, hanem fennállásának módjával is. Fennálláson valamely tárgynak mintegy érvényesülését, önfenntartását, önállítását értjük. Fennállásánál fogva nyer a tárgy külön helyet a mindenség szövevényében s fennállásánál fogva kényszeríti föl magát a tárgy tudatunkba. A fennállás a tárgyaknak mintegy léte tágabb értelemben véve. A tárgyak fennállása, bármily egyszerűnek látszik is, a filozófiának legnehezebb problémái közé tartozik. Problématikus először is az a kérdés, valamely tárgynak lényegéhez hozzátartozik-e egyúttal fennállása, létezése is, vágj' pedig a tárgj'ak fennállás nélkül is beleilleszkednck-e egy bizonj'os törvényszerűségbe. Problématikusak a fennállásnak különböző formái és módjai, amely kérdések szintén döntő súllyal bírnak a filozófia alapkérdéseire vonatkozólag. Mivel pedig ezek a kérdések a tárggyal állnak kapcsolatban, a filozófiai alaptudománynak feltétlenül foglalkoznia kell velük. Milj'en forrásra kell a tárgj'ak fennállásának problématikusságat visszavezetnünk? Miben kell keresnünk azt a nehézséget, amely a tárgyak tágabb értelemben vett létezésére vonatkozólag értelmünk tiszta látását megakadálj'ozza ? Erre a kérdésre csak az lehet a feleletünk, hogj' megismerésünk természete, korlátoltsága a főoka annak, hogj' a tárgyak fennállása oly problématikus reánk nézve. Már Kant mutatott rá arra, hogy mi tulajdonképen csak a tárgyak tartalmát ismerjük meg közvetlenül, azt azonban, hogj' ezek a tartalmak mily módon, mi okból különülnek el egymástól s nyernek fennállást, azt már nem értjük át, ezt csak átéljük. Ez az átélés pedig oly alapeleme tudatunknak, akár a szín, a hang, tehát fogalmilag nem rögzíthető biztosan, csak körülírható, más fogalmakkal megvilágítható. Nem csoda tehát, ha ílyformán a legellentétesebb felfogásokkal találkozunk a tágabb értelemben vett létre vonatkozólag. Az első nehézség azon kérdés körül támad, mi az az objektiv hatalom, ami valamely tárgynak a többi tárgj' között való fennállását biztosítja, mi az az alapfeltétel, melynél fogva tudatunk tartalmainak inlendálását magára vonja? Erre a kérdésre vonatkozólag a legkülönbözőbb válaszokat kapjuk a különféle filozófusoktól. A különféle válászok között találunk azonban bizonj'os egj'ezést is. Ez az egyezés pedig abban áll, hogy valamennyi vélemény szerint valamiféle összefüggésnek kell uralkodnia a tárgyakban, ami nélkül a világ s így a tárgy el nem képzelhető. Ez az összefüggés egj'felől centripetális, amely a tárgy egységét hozza létre s a többi tárgyaktól elkülöníti, másrészt centrifugális, amely a tárgj’ak végtelen rendszerében egy bizonyos helj'et biztosít számára. Míg azonban valamiféle összefüggést minden filozófus felvesz a fennállás számára, már széttagozódnak a vélemények arra a kérdésre vonatkozólag, vájjon az összefüggés kimeríti-e a fennállás fogalmát, vagy csak égj' bizonyos alapfeltételi dualizmus biztosíthatja azt. Vannak filozófusok, akik a puszta viszonyok centripetális és centrifugális funkciójában látják biztosítva a tárgj'ak létét, míg a filozófusoknak egy másik csoportja a viszonj'ok szövevénj'ében még egy bizonyos, a tárgyak különböző csoportjainak megfelelően más-más jellegű feltételt vesz fel. Ezen utóbbi filozófusok szerint a lét nem pusztán összefüggés, hanem mindig kell lennie valaminek, ami összefüggésben van,
