Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1926

a szókincs, a nyelvanyag összegyűjtésének eszközeivel foglalkozik. Az új szavak bemutatása, begyakorlása, értelmük megmagyarázása, a különböző formák emlékezetbe vésése jól átgondolt methodikus eljárást igényel minden nyelv oktatásánál s a tanár számára ebben részletes útmutatással szolgálni lényegtelen dolog csakugyan nem lehet. S itt a francia utasítás egvpár valóban nagyon érdekes és fontos irányelvet ismertet meg velünk, .olyanokat, amelyeket nemcsak a gyakorlati nyelvtanítással foglalkozó tanároknak kell figyelmébe ajánlanunk, hanem a tankönyvszerzőknek is, mert módszeres újítások tekintetében sok függ ezek kezdeményezésétől.

Az egyik az, hogy a szókincs fejlesztését célzó oktatás menetének a nyelvtan, a grammatika igényeihez kell alkalmazkodnia.5 6 Akármilyen módszerről legyen szó, alapjául, mely organizmusát élteti, csak a nyelvtan lesz elfogadható. Jó lesz felfigyelnünk ezekre az erőteljes kifejezésekre, különösen minálunk, ahol a nyelvtan intenzív tanításának — különösen laikusok körében -- annyi elkeseredett ellensége van. S tegyük hozzá minél előbb, hogy a nyelvtannak ezt a minden módszeres eljárást szabályozó jelentőségét ép az a francia utasítás hangsúlyozza, mely a kezdő fokon való idegennyelvi oktatásban a fordítást, vagyis az anyanyelv használatát kizáró „direkt módszer“ feltétlen hívének vallja magát. Azonban nagyon természetes, hogy a szókincs fejlesztését célzó foglalkozás közben nyelvtani kérdések fejtegetése előtérbe nem nyomulhat. Azért fejeztem ki magamat úgy, hogy az oktatás csak menetében alkalmazkodjék a nyelvtan igényeihez. Iparkodni kell, hogy a nyelvi formák rendszeres egymásutánban, társalgás útján mielőbb begyakoroltassanak, hogy aztán ezen formák megfigyelésével, a tanuló birtokává vált élő példákból a legelemibb nyelvtani szabályok könnyen elvonhatok, begyakorolhatok s az oktatás további folyamán hasznosíthatók legyenek.0 Ezt az irányelvet kell követnie minden pillanatban annak a tanárnak, aki a szemléltető oktatás (f enseignement par 1’ aspect) előnyeinek felhasználásával kezdő fokon egy idegen nyelv legprimitívebb szókincsének átadásán fáradozik. S itt érünk tulajdonképen annak a kérdésnek az eldöntéséhez, vájjon módszer tekintetében mi legyen hát a modern nyelveket tanító tanár állásfoglalása. Van-e szükség, van-e lehetőség arra, hogy a sokat vitatott direkt módszert az iskolai oktatásban meghonosítsuk, vagy megmaradjunk-e a fordításra, vagyis az anyanyelv állandó használatára támaszkodó régi módszer mellett? Ha ennek az eldöntését, mint láttuk, a mi utasításunk a tanár belátására bízza, a francia utasítás végérvényesen a direkt módszer alkalmazása mellett tör pálcát.7 A direkt módszer francia harcosainak (Louis Marchand, Gourio, Camerlynck) győzelmét és nagy érdemeit kell látnunk ebben, azokét a tanférfiakét, akik nagy tudományos fölkészültségükkel, a nyelytanítás minden psychologiai vonatkozását megvilágító alapvető műveikkel8 a nagy reform- mozgalmat annyi káros kilengés után végre diadalra juttatták.

5 „ L’enseignement du vocabulaire, pour étre fécond, dóit reposer sur une base méthodique. Oic irons-nous la chercher? Dans la grammaire. Toute méthode a pour fondement organique la grammaire.“ (Instr. 3. o.)

6 „II ne s’agit pas pour cela de la mettre en avant. (A savoir la grammaire.) On se gardera d’énoncer ces régies prématurées qui sont l’expression abstraite de l’expérience d’ autrui. Ce qui presse pour les commeneants, c’est d’acquérir par eux- mémes de 1’ expérience: expérience des formes, des flexions, des accords, etc. Mais discrete et toujours présente, la grammaire est le guide qui ordonnera toute l’étude du vocabulaire.“ (Instr. 3. o.)

7 Hogy a mi utasításunkban emlegetett módszer, a „beszédgyakorlatok módszere“ ezzel teljesen nem azonosítható, azt hangsúlyozni felesleges.

8 Gourio: „La méthode directe dans la premiere année d’étude.“ Marseille, 1920. (Libr. Ferran jcune.)

L. Marchand: „Petit guide pédagogique du professeur de franca is en Alsace, Lorraine et a l’étranger“. Paris.

L. Marchand: „L’enseignement scientifique des langues vivantes. Role du pho- nographe.“ (Langues modernes, aout-septembre 1914.) etc,