Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1926
12 latainak gyűjteményét lássák, akik élesebb szeműek, érzékenyebb lelkűek, mint az emberek legnagyobb része, s akikkel társalkodni élvezetes és hasznos dolog“35. Mindkét utasítás kiemeli, hogy az olvasmány magyarázata közben részletes nyelvtani és szómagyarázatokra kiterjeszkedni nem szabad36. Nem szabad megtörténnie annak, hogy ilyen digressziók maguk alá temessék tömegűkkel azt, ami az olvasmányok tárgyalásánál a legfontosabb, — a szavak mögött rejlő gondolat megértését, a vázolt események, a feltárt érzelmek megismerését, stb. Ezek után az előkészületek után foghatunk hozzá a tárgyalt idegen nyelvű szövegrész lefordításához. A francia utasítás itt is világosabban, nagyobb nyomatékkai mutat rá a fordításnál szem előtt tartandó módszeres követelményekre, mikor azt mondja, hogy „ebben a gondosan előkészített fordításban nemcsak olyan gyakorlatot kell látnunk, amely az ellenőrzést (t. i. a magyarázatok megértésének ellenőrzését) van hivatva megkönnyíteni. Lássuk meg benne az anyanyelv gyakorlására szolgáló kiváló alkalmat is.“ Tehát előtérbe nyomulnak az anyanyelv érdekei, melyeknek ápolása az idegen nyelveket tanító tanárnak is fontos kötelessége. Nem lehet mellékes, hogy a tanuló fordítás közben hogyan bánik az anyanyelvével. Meg kell követelni tőle, hogy tiszta, világos, szabatos kifejezéseket használjon, hogy ezek a kifejezések hű tolmácsolói legyenek az idegen szövegben rejlő gondolat nuance-ainak s lehetőleg a jóhangzás, a harmónia törvényeit is tiszteletben tartsák37. „Jó, ha a tanár néha a saját fordítását is bemutatja növendékeinek, esetleg azt nekik le is diktálja. Nem szabad a tanulónak azt hinnie, hogy többféle értelmezés is lehetséges s az egyik kifejezés ép]) oly jó lehet, mint a másik. Példaadással meg kell győzni őt arról, hogy el lehet és el kell jutni a végérvényesen helyes és egyedül jó fordításhoz“ 38. Láthatjuk e sorokból, hogy a francia utasításokat egy valóban nagy tapasztalatokkal rendelkező, a legszigorúbb tudományos alapelvek talaján álló szakember készíthette s hogy itt tényleg annak a sokszor emlegetett probité intelleetuelle-nek a megalapozásáról, megedzéséről van szó, mely az iskola nevelő céljának, a probité morale-nak megvalósításához is hatalmas lépéssel segít bennünket közelebb. A beszédgyakorlatokról, melyeket a mi utasításunk külön fejezetben tárgyal, azoknak vezetéséről, módszeréről fentebb már szó volt, ott} ahol a módszer kérdését fejtegettem. Az ott elmondottaknak új cím alatt való ismétlésére szükség nincsen. Emlékeztetőül csak annyit, hogy a francia utasítás a magyar utasítások korrekt nézőpontjait kiegészíti, a direkt módszer alkalmazásához sok, nagyon fontos és értékes gyakorlati útmutatással szolgál s a társalgás vezetésében a nyelvtantanulás menetéhez való alkalmazkodás szükségszerűségét hangsúlyozza. Egy fontos tárgy megvizsgálása volna még hátra s ez az írásbeli dolgozatok kérdése. Hogy vélekedik ezek tárgyáról, céljáról, niveau-járól a szóban forgó két utasítás? Az általános benyomás itt is az, hogy a francia utasítás csak részletesebb, példákban, gondolatokban gazdagabb, mint a mienk. A célkitűzés, az előkészítés, a 35 U. o. 11.—12. o. 36 „Az olvasmány nyelvtani feldolgozása, az újonnan előforduló grammatikai alakok behatóbb tárgyal isa, csoportosítása, begyakorlása külön nyelvtani órákban történjék.“ (Ut. 60. o.) — „Az olvasmányoknak nyelvtani hasznosítása a megértés után következik“. (Ut. 74. o.) — „On réservera pour d’ autres séances ou pour d’ autres parties de la classe, les études proprement grammaticales. II importé que les détails techniques ne masquent pás 1’ objet de la levon. qui est de comprendre une idée, d’ imaginer une scene, de suivre un raisonnement “ (Instr. 12. o.) 37 „La version, école de probité intellectuelle, enseignera á éviter 1’ á-peu-prés, les formules molles et ä prendre souci des nuances de la pensée.“ (Instr. 12. o.) 38 „II sora bon que le professeur propose et, au besoin, dicte aux éléves sa propre traduction. II ne faut pás les laisser sous 1’ impression qu’ on hésite entre plusieurs sens, qu’ un mot est aussi bon qu’ un autre. II faut, en leur préchant d’ exemple, bien les convaincre qu’ on doit et qu’ on peut arriver a une traduction définitive.“ (Instr. 12. o.)
