Zrinyi Miklós Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, Pécs, 1926
9 ismeretére a szaktanárnak nagy szüksége van, de azoknak a középiskolai oktatás rendszerébe való bevezetésére az idő még nem érkezett el.** Ha a ni/clvlan tanításának fontosságát a francia utasítás mindenütt szokatlan nyomatékkai hangsúlyozza, akkor természetes, hogy ennek a felfogásnak magát a nyelvtant tárgyaló részletes utasításokban is meg kell jelennie. Igaz, hogy a nyelvtan oktatásának általános menete és az itt alkalmazott didaktikai módszerek az utasítások tanúsága szerint nálunk is és a franciáknál is nagyjában azonosak, de vannak itt mélyreható különbségek is s ezek a franciák felfogását szigorúbbnak, eljárásukat átgondoltabbnak, munkájukat aprólékosabbnak fogják feltüntetni. A nyelvtan tanításával kapcsolatban példának okáért a francia utasítás azt kívánja, hogy a középiskola ú. n. B. sectiojának növendékei, akik tudvalevőleg latin helyett egy másik modern nyelvet tanulnak s akik ennélfogva grammatikai ismereteik dolgában az A. sectio növendékei mögött szükségszerüleg elmaradnak, pótló, kiegészítő nyelvtani oktatásban részesüljenek.*3 Íme valami, ami nagyon alkalmas arra, hogy eszünkbe juttassa azt a különbséget, mely a mi gimnáziumi és reáliskolai növendékeink grammatikai tudása között is a legtöbb esetben oly erősen érezhető. Kérdés, nem volna-e időszerű a mi reáliskoláinkban is valamikép a nyelvtani oktatás kiegészítéséről, elmélyítéséről gondoskodni, hogy ez a bántó niveaukülönbség valamikép megszüntethető legyen. Sajnos, nálunk az ezt a célt szolgáló „heure réservée aux exercices pratiques“ sem jutott még a megvalósulás stádiumába. A francia utasítás — a mienkkel szemben — nagyon hangsúlyozza az elemzés fontosságát is a nyelvtan tanulásában és pedig a tanítás minden fokán. Olyan követelmény, mely a mi utasításunkban és a mi oktató eljárásunkban ma meglehetősen háttérbe szorúl. Pedig, mint a francia szerkesztő mondja, „a mondatnak ez az aprólékos elemzése nemcsak a szövegek megértéséhez szükséges, hanem az értelem számára is kiváló fegyelmező gyakorlat s egyszersmind a legjobb előiskola annak, aki írni, stilizálni tanul“.24 Ilyen célok indokolják a francia utasításnak azt a kívánságát is, hogy azoknak a gyakorlatoknak, melyeket „exercices oraux et écrits de phraséologie“-nak nevez, a nyelvtanulás első két évében nagy szerep jusson. Ezek olyan gyakorlatok, melyek a mondat szerkezetének egy bizonyos kívánt átalakításával a mondattani szabályok meggondoláson alapuló, tudatos alkalmazását kívánják meg a tanulótól*’’, s melyek eszerint azon a ponton, ahol a kifejezésbeli készség növeléséről, a stílus fejlesztéséről van szó, szinte pótolhatatlanok. Le kell szögeznünk, hogy a mi utasításunk ezekről a gyakorlatokról sem tesz említést s azok ezideig a mi tankönyvíróink figyelmét is elkerülték. Már tisztán ezek az eltérések, ezek a nóvumok is elegendők volnának talán annak dokumentálására, — amire már fentebb is rámutattam, — hogy t. i. a nvel- tan, a grammaire, a francia középiskolában sokkal komolyabban vett studium tárgya, *'-' „On ne commit plus á présent que les professeurs de langues vivantes continuent á ignorer la phonétique. Pille dóit étre la gardienne de leur bonne pronon- ciation. Est-ce a dire que l’hcure sóit venue d en édicter 1’ emploi intégral dans les classes? Nous ne le pensons pás“. (Instr. 3. o.) 23 „Aux éléves de la section B un complément d’enseignement grammatical est indispensable; il leur sera donné au cours de 1’ heure réservée aux exercices pratiques“. (Instr. 7. o.) 24 „Cette analyse minutieuse de la phrase n’ est pas seulement indispensable pour 1’ intelligence des textes, eile est pour 1 esprit une excellente discipline en mérne temps que la meilleure initiation ä fart d’ éerire“. (Instr. 7—8. o.) 25 „Les exercices oraux et écrits de phraséologie (remplacer la construction active par une construction passive, intervertir l’ordrc des propositions, remplacer une proposition coordonnée ou un complément circonstanciel par une proposition subordonnée, etc.) auront en cinquieme une place importante,“ (Instr. 0. o.)
