A Pécsi Magyar Királyi Állami Gróf Széchenyi István Gimnázium 1941-42. Tanévi Évkönyve

Dr. Horváth Viktor

Dr. HORVÁTH VIKTOR

Harmincöt éves szakadatlan munka után hagyta el az intézetet, melynek tizennégy éven át tanára s huszonegy éven át igazgatója volt. Neve fogalommá lett iskolánk és Pécs város társadalmának életében. Midőn az elmúlt iskolaév végén nyugalomba vonult, búcsúja nem folyt le zajos ünneplésék között. Halkan és szerényen búcsúzott, amilyen halk és szerény volt egész lénye, folytonos munkában megnyilatkozó, gyakorlatias irányú, reális emberiessége. Frissen, fiatalosan, töretlen lélekkel lépte át az iskola küszöbét, mint a nagy vakációra induló diák, egyedül deresedé halántéka mutatta az időt és a harcokat, melyeket a jövő nemzedékekért az ország déli végvárában megvívott.

Somogy vármegye szülötte volt. Egyetemi tanulmányait a régi Kolozsvár egyetemén végezte. A szülői ház, a somogyi m'agyar jegyzői lak és Erdély élményét hozta magával, midőn 1906-ban tanári működését a pécsi állami reáliskolában megkezdte. Magyar volt. Ezt •azonban sohasem kellett hangsúlyoznia. Úgy volt magyar Horváth Viktor, ahogyan magyar Somogyország földje, ahogyan kék a reáboruló ég, természetes mozdulata volt a magyarság, mint a lélekzet- vétel.

Pályája gyorsan ívelt felfelé. 1909-ben lett rendes tanár, 1920-ban igazgató, ugyanebben az évben avatta őt a budapesti egyetem állam- tudományi doktorrá, 1935-ben címzetes tanügyi főtanácsos, és 1938- han, mint tanügyi főtanácsos elérte az V. fizetési osztályt. Ez az ■emelkedés azonban csak külső kerete annak a sokoldalú tanári és nevelői munkának, mely az életpálya egyes állomásait kitöltötte. Alig volt Pécsnek iskolája, melyben szaktárgyait, a mennyiségtant és fizikát ne tanította volna. Nyolc éven át a Fodor—Dombóváry- féle középiskolai internátus tanulmányi vezetője volt, tanított a pécsi honvéd hadapródiskolában, a püspöki tanítóképző intézetben, a Szent Erzsébet-leánygimnáziumban, a női és fiú felsőkereskedelmi iskolában, s irányította a. gyakorlógimnáziumához beosztott tanárjelöltek kiképzését. Ismert minden iskolatípust. Az iskolákon keresztül érezte meg a város szívét, az ifjúságot, ismerte meg Pécs város társadalmának minden rétegét. Nincs az a szociográfus, aki úgy ismerte volna a helyi viszonyokat, minden kulturális munka elengedhetetlen feltételét, mint ő. Ugyancsak sok irányú tanári működése közben szerezte meg azokat a gazdag és sokrétű tapasztalatokat, melyeket a tanárjelöltek számára tartott gyakorlati pedagógiai előadásaiban tíz éven keresztül fáradhatatlanul plántált át a fiatal tanárnemzedékbe.

Ezenkívül a pécsi tankerületben a filozófia tanulmányi felügyelője és a tankerületi főigazgatóság mellett alakított állandó hármasbizottság elnöke volt. Tizenöt ízben volt érettségi vizsgálati