A Pécsi Magyar Királyi Állami Gróf Széchenyi István Gimnázium 1941-42. Tanévi Évkönyve
Dr. Horváth Viktor
4 bizottsági elnök a pécsi és székesfehérvári tankerület középiskoláiban. Szaktárgyait magasabb színvonalon is művelte. Hosszabb tanulmányokat írt az Urania című folyóiratba s a Természettudományi Közlönybe, s számtalan előadást tartott több helybeli egyesületben. De élénken résztvett Pécs város közéletének és? iskolapolitikájának irányításában is. Ismerte a fórum művészetét, a magasabb szempontú város- és társadalomépítő politikát, hiszen 1929 óta Pécs törvényhatósági bizottságának és kisgyűlésének tagja, a jogügyi és színügyi bizottságnak tagja, a helybeli állami elemi iskolai gondnokság elnöke, a községi iskolaszék, a városi kereskedelmi középiskolák igazgatótanácsának tagja, a városi óvodák felügyelőbizottságának alelnöke, a fiatalkorúak felügyelőbizottságának tanácselnöke és több társadalmi egyesület választmányi tagja. Mind e megbízatások számára nem jelentettek csupán megtisztelő díszt, hanem felelősségteljes munkát, gondot, sokszor álmatlan éjtszakákat. Igazi működési köre azonban mindig az intézet maradt. Azt a sokszor ismételt kijelentését, amely szinte közmondássá lett, hogy' a tanári munka egész embert követel, önmaga példájával valósította meg. Az igazgatói széket a világháborús összeomlás, a szerb megszállás idején vette át. Iskolánk viszontagságos éltének e történelmi pillanataiban Horváth Viktor állt őrt. És itt vessünk egy pillantást iskolánk történetére, mellyel Horváth Viktor neve örökre összeforrt. Az intézet Hunyadi-utcai helyiségéből 1914-ben költözött át a Rákóczi-úti modern, jól felszerelt épületbe. Alig élvezhette1 azonban az ifjúság és a tanári kar új otthonát, mert 1919 májusában a szerb zsákmányoló bizottság megszállta az épületet, s két hónapi fosztogatás után az épületet kirabolva, gazdag szertáraitól, könyvtáraitól, szemléltető eszközeitől, valamennyi felszerelési tárgyától, padoktól, asztaloktól, kályháktól, sőt ajtókilincseitől is megfosztva, adta át az iskola vezetőségének. Az új igazgató, Horváth Viktor romokat vett át, s e romokon kellett új életet teremtenie, a megszálló idegen hatalom folytonos zaklatása és terrorja mellett. Már egymaga az a tény, hogy az idegen megszállók terrorja ellenére élére állt egy magyar iskolának, bizonyítja törhetetlen magyarságát, mely nem riadt vissza az akadályoktól. A szerb detektívek revolverlövései, a 800 dináros pénzbüntetés, mellyel Horváth Viktort sújtották, a gyakori éjtszakai felriasztások, rendőrségi elővezetések, vallatások és keresztkérdések sem tudták őt megtörni. Az akkori pécsi diákok is bátran kiállottak igazgatójuk és tanáraik mellett, s az intézet ablakaira kifüggesztették a széles nemzetiszínű szalagokat a „Nem, nem, soha“ felírással. Ilyen körülmények között kellett leraknia az új intézet alapjait. Horváth Viktor valósággal a semmiből, az anyaország kultuszminisztériumától elvágva, magára- hagyottan, társadalmi úton, gyűjtésekkel teremtette elő a szükséges új felszerelési tárgyakat, padokat, asztalokat, szekrényeket, a szükséges kísérleti és szemléltető eszközöket. Szívós energiával sikerült az iskolát oly mértékben felszerelnie, hogy abban ismét munka folyhatott. Ez az esztendő volt igazgatóságának első éve, egyben az intézet hőskora.
