A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Gimnázium 1939-40. Tanévi Évkönyve
Búcsú a reáliskolától
Búcsú a ccáíisUoíátót. A most bezáruló 1939—40. tanév iskolánk történetében egy küzdelmes, munkás és eredményekben gazdag korszaknak lezáródását jelenti: az intézet e tanévi VIII. osztályával véglegesen megszűnik a volt pécsi m. kir. állami főreáliskola, hogy helyet adjon az 1934. évi XI. t. c.-ben életrehozott egységes középiskolának. Mi, akik hosszú éveken keresztül ennek az intézetnek szolgálatában állotltunk, vagy ennek az intézetnek a közeli vagy távolabbi múltban növendékei voltunk, őszinte meghatódottsággal és büszkeséggel emlékezünk arra a páratlanul álló hatalmas munkára, amelyet iskolánk a többi iskolával versenyezve a magyar közművelődés felemelése és a ma- gyarrá-nevelés érdekében az első vonalakban küzdve végzett. Mostani kapuzárásunkat egy év múltán követi az ország többi, még meglévő reáliskolája is (a katonai nevelőintézeteket kivéve), hogy nem egészen egy százados mullt után megváltozott körülmények között nem lankadó erővel, átalakult formájában továbbra is vezesse, képezze és nevelje' a bús magyar sorsot legyőzni tudó, a szebb jövő ígéretét magában hordozó magyar ifjúságot. Reáliskoláink gyökerei nem magyar talajban eredtek. Az 1849. október 14-én kiadott oszltrák „Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich“ című rendelettel létesítették az idegen uralom akkori birtokosai, az elnemzetlenftés szolgálatába állítva. Nyelvükben és szellemükben teljesen osztrák iskolák. Fejlődésük első fokán inkább szak- és ipariskoláknak tekinthetők, mint általános műveltséget nyújtó középiskoláknak. A teljes reáliskola két 3—3-éves tagozatból állott: al- és felsőreáliskolából. E tagozatok elvégeztekor a tanulók kiléphettek közvetlenül az életbe, vagy a teljes felső tagozat elvégzése után a műegyetemre. Tanítási anyaguk hihetetlenül túlméretezett volt, és oly követelményeket állított fel a tanulókkal szemben, amelyeknek megfelelni csak igen nehezen lehetett. Ezen a helyzeten az alkotmányos élet helyreállításával sem történt lényegesebb változás. Fordulópontot a magyar reáliskolák történetében először az 1873— 74. tanév hozott, amikor a túlzásba vitt s gyakorlati célokat szolgáló szakképzést háttérbe szorítva illetve törölve (építészettan, géptan stb.), a reáliskolákban az I. osztálytól kezdődően elrendelték a francia nyelv tanítását, az 1875—76. tanévtől kezdődően az iskolának az eddigi 6 osztály helyett 8 osztályúvá való kifejlesztését és a gimnáziumokhoz hasonlóan az érettségi vizsgálat bevezetését. Ezekkel az intézkedésekkel reáliskoláink teljesen elveszítették addigi szak- és ipariskolai jellegükéit, és a felső oktatásra előkészítő, valamint általános műveltséget nyújtó igazi középiskolákká váltak a gimnáziumokhoz hasonló célkitűzéssel. Itt a klasszikus nyelvek (latin, görög), amott pedig a modern nyelvek (német és francia) fokozottabb művelésével kellett a középiskolák számára előírt célt elérni. A reáliskolának, mint új középiskolai típusnak szervezete azonban megszületése pillanatában már magában hordozta halálos betegségének csiráit a miatt a minősítés miatt, mely a gimnáziumnak a reáliskola rovására szinte monopolisztikus helyzetet teremtett. Hiába végzett a reáliskolai tanuló is 8 osztályt, hiába tanulta a nehezebb tárgyakat, hiába tett érettségi vizsgálatot, mindenfajtájú magasabb tanulmányok végzéséhez az út csak a gimnáziumon keresztül vezetett, s a reáliskolai végzettség csak bizonyos matematikai és természettudományi felsőbb tanulmányokra képesített. Amennyire örvendetes volt a reáliskoláknak középiskolákká való átszervezése a magyarrá-nevelés szempontjából, — különösen a végeken, ahol a magyar államiságnak egy-egy kulturális végvára lett minden reál
