A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Gimnázium 1939-40. Tanévi Évkönyve
Búcsú a reáliskolától
4 iskola, és ahol a sajátos magyar hivatást főkép ez az iskolatípus tudta betölteni — épen annyira sajnálható, hogy a minősítésben fennálló különbség megakadályozta ezeket az iskolákat a fejlődésben. Pécsett pl. az 1873— 74. és 1884—85. tanévek közötti időközben a tanulók létszáma 522-ről szinte évenkinti egyenletes apadással 200-ra fogyott. Pedig épen reáliskoláinkon keresztül szívódtak fel igen gyorsan a bejutó idegen rétegek, s váltak a magyarság értékeivé! Ha a reáliskolák hanyatlásának oka nem is írható teljesen a minősítés különbözőségének rovására, mégis kétségtelen, hogy igen nagy szerepet játszott, és létét mindenkor bizonytalanná tette. Időleges nyugalmat az 1888. évi XXX. t. c. hozott, mely a középiskolák szervezetében az eddigi rendeleti intézkedéseket törvényes alapra helyezte, s egyúttal a középiskoláknak gimnáziumokra és reáliskolákra való differenciálódását törvényileg véglegessé tette, s így bizonyosfokú állandóságot biztosított az egyes iskolafajok életének. Tagadhatatlan, hogy a két középiskolatípus mindegyikének megvoltak külön-külön a maga fény- és árnypontjai, melyek az illető iskolafajt a közvélemény előtt népszerűvé vagy kevésbbé kedveltté tették. A fény- és árnyoldalak között természetszerűleg áthidalásokat kerestek és találtak: a latin nyelvnek rendkívüli tárgyként való tanulása, kiegészítő érettségi vizsgálat stb. Lehetetlen azonban, fel nem ismerni, hogy ezek az intézkedések, melyek az 1883. évi középiskolai törvény életbeléptetése és végrehajtása kapcsán a középiskolák törvényes kettéválása óta megjelentek, végeredményben azt a célt szolgálták, hogy a két középiskola-típus minél közelebb jusson egymáshoz. A minősítésben rejlő különbözőségnek szükségképen el kellett vezetnie az 1924. évi XX. t. c.-ben a harmadik iskolaitípus felállításához: a Klebelsberg-féle reálgimnáziumhoz és a minősítés egységesítéséhez, hogy elvegye a szülőktől a tanulóifjúság korai pályaválasztásának gondját. Klebelsberg Kunó gróf, bár a differenciálódott középiskolák meggyőződéses híve volt, nem táplált illúziókat arra nézve, hogy középiskolai törvénye végső kifejlődésében nem vezet-e majd az egységes középiskola kialakulásához oly értelemben, hogy az általa létrehozott reálgimnázium lesz a közvéleménytől oly régen óhajtott iskolatípus. Nagy miniszterünk sejtése hamarosan valóra vált, mert a közvélemény oly kedvezően fogadta a reál- gimnáziumokat, hogy előtérbe tolódott az egységes magyar középiskola kérdése, s ennek megoldása az 1934. évi XI. t. c.-ben a Hóman Bálint-féle középiskolai törvény. Ennek az egységes középiskolának (mely továbbra is a gimnázium elnevezést nyerte) magva, törzse Klebelsberg Kunó gróf szerencsés alkotása: a reálgimnázium lett, az 1883. és 1924. évi törvényalkotásokból megőrizve minden oly értékes elemet, mely az élet bírálatát kiállotta, s a jelenlegi törvénnyel együtt a magyar középiskolának szilárd alapja marad. Az idei tanév elmúltával tehát új ruhát öltünk fel. Fáj, amit elhagyunk, de hívogat, ami következik, mert a törvényszabta új köntöshöz a lüktető erőt továbbra is a mi magyar fajtánkért aggódó lelkünk, a magyar tanár lelke adja. Neked pedig, magyar ifjúság, meg kell érezned e lélek legkisebb rezdülését is, merít ezen a lelken keresztül ömlik, folyik, szivárog kifogyhatatlanul te hozzád mindaz az erkölcsi erő és tudás, mely a boldogabb magyar jövő záloga. Nagy megpróbáltatásokon estünk át, s ki tudja, mit rejteget még a jövő? Egy azonban bizonyos. Ezekben a nagy napokban, magyar ifjúság, fel kell készülnöd, fel kell vértezned magadat mindazokkal az értékekkel, melyek együttesen nemzetünk szebb, jobb jövőjének nélkülözhetetlen kellékei. Az értékgyarapítás nagyszerű munkájában mi, tanáraid készenállunk, csak te légy magyarságodért élni s halni tudó, önfeláldozó, kötelességedet minden formában teljesítő, nemeset, szépet s jót befogadó lélek, akit minden cselekedetében nem a parancsszó, hanem a belső szükségszerűség hajt, mert csak így lehetsz boldog Magyarország reménysége. Bóka István.
