A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1933-34. Tanévi Értesítője

Széchenyi

6

clik: a barna, fekete és piros uniformisba szervezett fasiszta-kollektív nagyhatalmak, kiknek a végsőkig felszított nacionalizmusuk óriásira növesztette életagyaraikat. Ez életagyarok előbb-utóbb belénkclöfnek. A most berendezkedő ú j európai nagyhatalmak a kishatalmakat élet- halálküzdelemre szólítják. A mi századunk nem ismer el semmiféle jogot, történelmi szankciókat. A világ a születés állapotában van, s a népfajok meginduló harcában .,a kiváló fajokat nem lehet érzelmes érvekkel elriasztani a hatalomtól“. A gyengék, a betegek pusztulni fognak. Az erősebb vagy eltiporja, vagy felszívja a gyengébbet2. Nemzeti sorsunk ez. Ebből következik, hogy a magyar élet, mint minden élet, veszély s veszélyretermett lelket kíván. Egy művelt magyar kortársunk3 felveti a kérdést, vájjon a sorsnak e várható kihívásának helyt tudunk-e állani? Nem valószínű, de mégis erőltetnünk kell a a helytállást, még akkor.is, ha ez reménytelen. Ne feledjük, hogy Marathonnál a reménytelenség győzött. Mégis, hogy állhat helyt a magyarság, hogy készülődjék? Németh László szerint csak úgy, hogy az egész nemzettest kiegyenesedik, s a magyarságnak ,.legjobb életnedveit kell magába szivattyúznia“. Forduljunk a hagyományokhoz, a történelemhez. Van magyar sors. és voltak e sors szél járásában lengő életek: ezeknek izgalmát és erejét kell áteresztenünk magunkon. Át kell építenünk társadalmunk hatalmi struktúráját, hogy a gerinc megint a test középvonalába jusson, s olyan vezérlő réteget kell uralomra juttatnunk, melynek tudomása van a testről és helyzetéről. A magyarság új életrelobbanását kívánjuk egy sorsához méltó magatartásit ..új nemes“-ségben. Ezekben a már itt-ott „lappangó jobbakban“, és a magyar nép aránylag érintetlen tömegeiben bízhatunk csak. Az utóbbi évek súlyos eseményeinek hatása alatt „cserélt lelkek“-ből új, rugé- kony szívekből toborzott lappangó új nemesség zárt sorait kellene egy mindenkit magával ragadó mozgalomban elindítani. Addig is, míg a sors kihív minket, a nemzetnek ..formában“ kell lennie, mint az atlétáknak4. Az önfegyelmezés állandó gyakorlatával kell fenntartani ezt a „formábanlét“-et. Az emberhez méltó élet: készenlét és helytállás.

Ha a „magyar sors széljárásában lengő életek“ közül e lelki fel készülésre példát keresünk, csak Széchenyi vonzó példáját választhatjuk. Alakja mint lobogó tűz áll magyarságunk terében, s a ránkhulló szikrákon tüzet foghatunk. Tragikus nevelésre van szükségünk mindnyájunknak már a gyermekszobában és az iskolapadban is, ön vesszőzésre és nem önáltatásra, tragikus sorsunk tudatára, Széchenyi tragikus világtávlatára, mely kétségbeejt és magasba lendíthet.

Ifjú magyar, ki fiatal homlokod tenyeredbe hajtva, tán megroppansz, s révetegen nézel magad köré, barátom, a magyar tájak, a rengő búzatáblák, a most érő kenyér simogató szeretetével szólok hozzád: lenni, lenni első sorban embernek és emberiesnek, lenni jó európainak és magyarnak, lenni nagyrafesziilő alkotóakaratnak és alázatos munkásnak. „Áldjon vagy verjen sors keze!“ — ez a mi küldetésünk. Ökölbe szorítani a kezet, a fejet egy kissé lehajtani, de a szívet föl, föl barátaim!

Wernitz István.- Y. ii.: O. Spengler: Jahre der Entscheidung. 1933.

3 Németh László: Tanú c. folyóirat. Í934. VII. sz.

4 O. Spengler i. m.