A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1931-32. Tanévi Értesítője

Vende Ernő nyugalomban

kartársainak és tréfás, nem egyszer csípős megjegyzései gyakran elfeledtették velünk a mindennapos élet terheit, ezernyi gondját.

Itt hagyott bennünket Vende Ernő, de nemcsak az iskolát, hanem Pécs városát is. Nem akarta mindennap látni az iskolába siető diáksereget, nem akart minden ismerős arc láttán arra gondolni, hogy eljárt fölötte az idő, egy tevékeny emberi élet munkás tartama. Köny- nvezve búcsúzott az iskolától, tanártársaitól. Elköszönt a várostól is. Meg a Mecsektől is, ahonnan oly szívesen gyönyörködött az előtte kitáruló panoráma szépségeiben. Az emberektől úgy köszönt el. hogy azok észre sem vették, mikor... Autón bejárta az utcákat, majd még egyszer felment a Misinára, és szeme könnyesen simogatta végig 25 éves állomásának városát. Azután vonatra ült és családjával együtt felköltözött a fővárosba ...

Ott él ő most el vonultán a nyilvánosságtól, emlékei között, szerettei körében. Mi pedig, itthagyott kartársai, őszinte melegséggel szorítjuk meg búcsúzóul a kezét és szívből kívánjuk, áldja meg őt az Isteni Gondviselés még hosszú, boldog, derűs élettel, hogy soká, nagyon soká élvezhesse áldásos, fáradhatatlan életének méltó jutalmát: kartársainak szeretetét. egykori tanítványainak kifogyhatatlan háláját!