A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló Reáliskola 1931-32. Tanévi Értesítője
Vende Ernő nyugalomban
4 Vende Ernőnek, a tanárembernek, egyénisége három tényezőből tevődik össze: tanító-nevelő volt ő, tudós és melegszívű kartárs. A tanárról tanúskodik keze alól az életbe kikerült tanítványainak sok száza, akiket ő tanított meg nemzeti irodalmunk kiapadhatatlan kincsesforrásainak megismerésére, akiknek értelmét, gondolkodását ő vezette hazai irodalmunk rejtett szépségeinek megértésére, szeretetére. Tanítványai rajongtak érte, mert érezték, hogy lelke rokon az övékkel, hogy megérti a gondolatok útvesztőiben sokszor vergődő fiatal lelkek tépelődését. Útbaigazító, vezető keze megmutatta nekik a helyes utat, és ez az út sohasem vitte a hozzáfordulót a szélsőségek meredekeibe, szakadékaiba. A szülőkkel való érintkezésben is megértő, szíves volt, hiszen neki is voltak gyermekei: tudta, mily érzékeny, fájó sebet téphet a szerető szülői szívben a reménytelenül elutasító, rideg szó. Mint az önképzőkörnek hosszú éveken át volt tapasztalt vezetője az önmunkásságra, hasznos öntevékenységre nevelte és szoktatta tanítványait. Arra iparkodott őket rászorítani, hogy szabad idejüket ne léha semmittevéssel, utcákon csatangolással vagy rossz társaságban, hanem értékes elfoglaltsággal töltsék el. Hogy célját sikeresebben elérhesse, a volt tanítványok és a tanulók szüleinek áldozatkészségéből több száz kötetes könyvtárt létesített. Ezt a könyvtárt az iskola az ő érdemeinek megörökítéséül Yende-Könyvtárnak nevezte el. Mint tudós országos nevet vívott ki magának. Értékes munkái általános elismerést arattak. Egyik-másik dolgozata hézagpótló jelentőségű. A Vende-féle irodalmi faliképek nélkül el sem tudunk magyar középiskolát képzelni! önálló művei: A szegény Henrik (ford, közép- felnémetből), Bpest, 1892, Szemléltető képek a magyar irod. tanításához, Bpest, 1902 (2 köt.), A magy. irod. tört. képekben, Bpest, 1905 (2 köt.), Rákóczi-versek, Bpest, (Magyar Kvtár), Istvánfi Pál: Voltér és Grizeldisz, Bpest (Olcsó Kvtár), A szavalás művészete, Pécs, 1907. Az Országos Monographiának állandó munkatársa. Intézetünk értesítőiben, a napilapokban és tudományos folyóiratokban gyakran lehetett olvasni pedagógiai és iskolaügyi tanulmányait s komoly cikkeit. Feltűnést keltett a Tanáregyesületi Közlönyben alig egy éve megjelent tanulmánya az iskolai magyar olvasmányokról. Sok újság méltatta a cikket, sőt nem egy testvérintézet értesítője hivatkozott e kérdésben az ő munkájára. Tudományos tevékenységének méltánylásaképen a Janus Pannonius irodalmi társaság mindjárt megalakulásakor rendes tagjául választotta. Tevékeny részt vett a társadalmi élet mozgalmaiban is. Ibsenről tartott tanfolyamai élénk emlékezetében élnek azoknak, akik az előadásokon gyönyörködtek mélyenszántó és mégis átlátszó, világos fejtegetéseiben. Derűs lelke, nótás kedélye szeretettel csüggött a szép magyar dalon is. Ahogy Pécsre jött, belépett a Pécsi Dalárdába. Az egyesület hamar felismerte az ő értékeit, és éveken keresztül a választmány tagjai közé választotta, sőt a háborút követő évben az alelnöki tisztséget ruházta reá. Mint kartárs is nagy űrt hagy maga után. Szeretetreméltó, közvetlen modorával megnyerte magának mindenkinek a megbecsülését. A tanári szobában mindnyájunk kedves Ernő bácsija volt ő, aki sohasem tagadta meg fiatalabb kartársaitól tanácsát, jóindulatú útbaigazi- tását. Aranyos, napsugaras kedélye sok derűs percet szerzett nekünk.
