A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló-Reáliskola 1929-30. Tanévi Értesítője
Szent Imre herceg
4 mányban, nem a képzőművészetben, hanem kizárólag a zenében keltenek feltűnést, ott sem mint szerzők, alkotók, hanem mint reprodukálok, előadók. Egyéni tapasztalásból, leszűrődött elveket is hiába keresünk az ifjúságnál, az ifjúság bájának varázsa talán éppen a fiatal lélek tapasztalatlansága. De íme, mily csodálatos: lehetségesek és vannak ifjú szentek! Az életszentség a természet felettiség teljes kibontakozása, ezért az életszentség nincs kötve természetes feltételekhez: életkorhoz, tapasztalatokhoz. Sőt az Ür Krisztus ejtett olyan szót, hogy az ifjúság kiváltságos érték az ő szemében, hogy ilyeneké a mennyek országa, hogyha a felnőttek nem lesznek olyanok, mint a kisdedek, nem mehetnek be a mennyek országába. Méltónak tartja az ifjúságot arra, hogy azonosítsa önmagával: amit egynek a kicsinyek közül tesztek, azt nekem tettétek; és végül nem mint felnőtt jelent meg itt a földön, hanem mint kisded: nem volt öreg, de átélte, megszentelte az ifjúkort. Az ifjúkor az élet tavasza és az életszentség ott áll az élet forrásánál, fejlődésénél és az ártatlanság természetes értékeit bearanyozza, megkoronázza. Szent Imre ifjú volt; nem úgy tett, mint Kain, nem az élet roncsait, utolsó óráit tette Isten oltárára, magának tartva meg a többit. Hanem Ábel tiszta lelkületével, életének legjavát: tiszta ifjúságát ajánlotta, ajándékozta oda az Ürnak, ezért tiszta áldozatának lángja idáig világít. Mily kedvesek lehettek ministrációi Szent Gellért oldalán, mily hősiesek virrasztásai, mily csodálatosak imádságai! Csak egy terület van tehát, ahol az ifjúság versenyezhet a felnőttekkel, ahol náluknál nagyobb rekordot érhet el: és ez az életszentség területe. Ismertem édesanyát, aki nem tudott belenyugodni abba, hogy gyermekei felnőnek, hogy elvesztik az ifjúság báját, hogy nem szorulnak többé reá. De épen az életszentség az, amely az ifjúkor értékeit sértetlenül átmenti a férfikorba. Ez az álalakulás nehéz, kicsinyben az, ami az ókor pusztulása és a középkor születése volt. Elmúlik az if júság, feloszlik az akadémia, ahol Cicero lábainál ültünk, összedől a stádion, ahol erőinket mérték, a lélek távoli provinciáiban indulatok lázadása kel, megkereszteletlen barbár vágyak légiói gázolnak bele ifjúságunk Itáliájának földjébe; eddig ismeretlen kísértések kalózhajóinak sárkányos orra szántja fel a lélek tiszta tükrét... sebaj, csak kézbe a keresztet, és hadd jöjjön a férfi kultúra, építsünk román dómokat, lovagvárakat az ifjúkor szeplőtelen és éppen ezért erős talaján. Az a férfikor biztos, amelyik szeplőtelen ifjúságon épül, mint ahogy a magyar nép azért lett erős az idők láncolatában, mert első láncszemei: Szent István, Szent Imre, Szent Gellért aranyból voltak és közvetlenül Istenbe kapcsolódtak. Szent Imre herceg szent nőit. Mikor a szót kimondom: tiszta élet, látom első szent áldozások gyertyafényének reszketését, hallom az első gyónók édes kis szívének dobogását, megjelennek előttem hófehér menyasszonyi uszályok, nyitott ablakon behajló virágos ágak. Mit jelent szentnek lenni? Ellenkezésben lenni a sátánnal, és égi szempontok szerint igazodni el a földiekben. Mikor Szent Imre herceg homlokára hállt a keresztség vize, ő ellenemondott az ördögnek, az ő cselekedeteinek, az ő pompáinak. Ellenemondani a sátánnak nem nehéz, hiszen ő utálatos, és személyével versenyez Krisztus személye. Ellenemondani az ő cselekedeteinek, ez sem nehéz, hiszen az ő cselekedetei gyalázatosak, és versenyre kelnek velők Jézus csodái. De ellenemondani az
