A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló-Reáliskola 1928-29. Tanévi Értesítője
A Lyceum templom és épület története
14 X többek közt a következőket mondotta: „Itt áll Pécs város közepében ugyanazoknak a Pálos atyáknak nagy temploma, akiké a perben forgó szentkúti templom volt. Ebben is vannak még oltárok, sőt szebbek, mint a szentkútiban; ebben is vannak szobrok, sőt különbek, mint amelyekkel a vallássértés történt. Az emberek mégis e templomban föltett kalappal járnak-kelnek, a szent falak közt bort, szénát, sót raktároznak fel, esznek, isznak, sőt durvalelkűek még káromkodnak is. Ha tehát ez a templom szent hely jellegét elvesztette, annál inkább a szentkúti, melyről a per tárgyal.“ íme a templom a teljes el hagyatottság, a profanizálás szomorú helyzetében, bár templom jellegét tornyai, kriptája, megmaradt oltárai, szobrai még hangosan hirdetik. 1817. jan. 28-án azzal fordult Király József püspökhöz Pécs ■város tanácsa, hogy adjon engedélyt a templomnak színházzá való átalakítására. A püspök, — bár a templom nem volt tulajdona, — hevesen ellenszegült a tervnek s hivatkozott az épület múltjára, templom jellegére, kriptájába eltemetett halottak emlékére, a közelmúltban ott áhitatoskodó polgárok megbotránkozására és a tanács kérelmét erélyesen visszautasította. A város tanácsa ekkor a kolostorból kitelepíttette a lakókat és a nagyobb termekben éveken át folytak a színielőadások.28 Üj fordulat a ház és a templom történetében, mikor 1819. márciusában Baranyavármegye 37.245 váltó forintért árverésen megvette, hogy vármegyeházat csináljon belőle.27 A falak nedvessége miatt azonban nem költözött bele hivatalaival. Ezért mint bérházat próbálta értékesíteni. Miután azonban a lakásbérek nemcsak a befektetett tőke kamatait nem fedezték, hanem még beruházásokat, tatarozásokat is kellett eszközölni, a vármegye tárgyalásba bocsátkozott a káptalannal, hogy telepítse az épületbe a most alakulóban levő püspöki árva- liázat.28 Miután azonban a tárgyalások eredményre nem vezettek. 1831-ben 1912. közgyűlési szám alatt bizottságot küldött ki az épület állapotának megvizsgálására, mely bizottságnak jelentését kézhez kapva ugyanez év októberében, az épületet árverés alá bocsátotta. Időközben a vármegye értesülve arról, hogy br. Szepesy Ignác püspök főiskolai célra az épületet meg szándékozik venni, 1832. április 5.-i közgyűlésén elhatározta, hogy árverés mellőzésével -— tekintettel a közcélra, — a püspöknek eladja. A főispán egyidejűleg megbízást nyert, hogy a püspökkel a vételár dolgában tárgyalást folytasson. A tárgyalások eredményre is vezettek, Szepesy püspök 1832. ápr. 24-én 30.000 forinton az épületet és a templomot megvette.29 A püspök újabb 18.000 forinton az épületeket tataroztatta és főiskolai célokra újra berendezte. A gazdátlanság szomorú évei ezzel véget értek. A templom újra az áhítat helye, a kolostor ismét a tudomány csarnoka lesz, ami építőinek, első tulajdonosainak szándéka szerint volt. 29 Brüsztle J.: i. m. I. 225. old. 27 Kopcsányi K.: A pécsi jogakadémia múltja és jelene. Pécs, 1897. 10. old. skk. 28 A mai Emerikánum elődje. 29 A birtokbabocsájtási okirat Baranya vármegye levéltárában 1833. évi 1454. közgyűlési sz. a.
