A Pécsi Magyar Királyi Középiskolai Tanárképzőintézeti Gróf Széchenyi István Gyakorló-Reáliskola 1927-28. Tanévi Értesítője

A tanár munkája az osztályban

23

Mondanom sem kell, hogy emberünkkel is ugyanezt az eredményt közöltük, amit most nyertünk. Azt még kevésbbé kell ismételnem, hogy mindkét esetben a feladatot az osztás művelete segítségével oldottuk meg. Első esetben 324, második esetben 325 volt az osztandó mennyiség, 4 volt az osztó s a két mennyiség között az osztás művelete az osztás jelével (:) volt kijelölve és keresztülvíve így:

osztandó osztó

I I

324 : 4 = 81

4 I

= hányados

illetőleg: osztandó osztó

1 I

325 : 4 = 81

5 I

maradék — 1 hányados

s a kétféle feladat megoldása között csak a maradék volt az, amely pillanatnyi gondot okozott.

Mondok még egy példát:

„Van 13 almám. Szétosztom 3 fiú között.“

Mindegyiknek négyet adok:

A szétosztás ebben az esetben is ép olyan rossz, mint az előbbi volt. Miért? Mert kettő jóval többet kapott volna, mint a harmadik. Mit látunk ebből? Ismét azt, hogy 13 almát 3 gyerek közt nem lehet úgy szétosztani, hogy mindannyian egyenlő számú és egész almákhoz jussanak. Itt megint nem marad más hátra, mint hogy a 13 almát a következőképen osztom szét: 4 egész almát juttatok mindegyiknek s a fennmaradó 1 egész almát pedig 3 egyenlő részre vágva vagy törve egy ilyen törtrészt adok még mindegyiknek. E szétosztásnál az egésznek egy ilyen tört részét harmadnak nevezzük. Ki tudná e harmadrészt fölrajzolni ?*

Tanuló: (rajzolja):

E tárgyalt két feladat megoldásából azt látjuk, ha az osztásnál 1 egész maradék lép föl, az osztást pontosan úgy hajtjuk végre, hogy az egészek meghatározásán kívül a maradék egységet is egyenlő részekre vágjuk, bontjuk, törjük.

Az alma harmadrészét lehetőleg tanulóval rajzoltatjuk.

Kevés! Mert fennmarad 1 alma. Mindegyiknek ötöt adok: