A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1917-1918. iskolai évről

Vezér Mór: Ünnepi beszéd

- 4 Horváth Kázmér, Kappéter Kázmér, Kiss Aladár, Krausz Mór, Krausz Aladár, Grünwald Vilmos, Lusztig Artur, Márkus Gyula, Mikes Andor, Mostbacher József, Sándor Károly, Schmorl Bernát, Szabó Elek, Szántó Imre, Schein István, Ullmann Mór, Wachauer Károly, Zöld János, Dlusztus Dénes, Gaal László, Haffner Aladár, Käufer Ernő, Király János, Kocsis Zoltán, Kunder József, Lederer György, Herbert János.

A kegyeletnek ezen ünnepén nem vonhatjuk meg részvétünket a messze idegenben rabságon sínylődő testvéreinktől sem. Hány drága emberünk roppant összes testileg-lelkileg a sorvasztó idegenségben ! Csak nemrég vettük a szomorú híradást, hogy e háború nagynevű lantosa, Gyóni Géza, is elpusztult a szibériai kietlenségben. Mostani költőink közül egy sem tudott annyira hozzáférkőzni a magyar katona leikéhez, mint ő, a háború izzó hangulatát, mozgató erőit nálánál különben senki sem érzékeltette. A háború meggyőződéses Tyrtaeusa, a szent háború tüzelője volt ő.

De hivságos dolog volna most a háború kellős közepén mérleget készíteni; a hazafi borongó fájdalommal tekint vissza a közelmúlt 39 hónapra.. Bizony megnehezült az idők járása felettünk, súlyos válságon mentünk keresztül. Hála a magyarok istenének, a nehezén szerencsésen keresztülestünk, de a viharos élmények megviseltek bennünket. Valami lelki bénultság vett rajtunk erőt, itt állunk mintegy álomból felocsúdva és kérdezzük : Valóban megtörtént minden, vagy csak a káprázat játszik velünk ? Hogy tudtuk ennyire megállni helyünket ellenségeink nagy áradatában ? Hogy volt mindez lehetséges ? Tájékozódni akarunk és ezért történelmi távlatba helyezzük a közelmúlt eseményeit, keressük az analógiákat és ilyenképen igyekszünk a dolgok nyitjára akadni. Felgördül a múlt kárpitja, lélekzetet elfojtva szemléljük az ezeréves küzdelmet és úgy járunk, mint Thukydides, aki midőn Hero- dotos nemzetének gyülekezőiében felolvasta történelmi műveit, az fuldokló sírással szakította meg az íróművészt. A történelem végzete bizony nagy feladatok szolgálatába szegődtette ezt a nemzetet. Mióta Európa keleti csücskén megvetette lábát, mindig két harcvonann kellett verekednie: egy felől Nyugatot védte Kelet barbársága ellen, másfelől a Nyugattal szemben kellett megoltalmaznia egyéniségét és önállóságát. így fest a helyzet most is, egyfelől a pánszlávizmust veri vissza, másfelől a nyugati nemzetek feldarabolási szándékaival szemben folytatja élet-halál küzdelmét. Fs e rettenetes harcok nem tudták megtörni a nemzet életerejét. Minden újabb meg újabb harcban megmutatja, hogy neki joga van itt élnie, neki itt hivatást kell betöltenie. Keressük