A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1917-1918. iskolai évről

Vezér Mór: Ünnepi beszéd

- 5 az analógiákat s a mohácsi katasztrófán akad meg a szemünk ; valóban elmondhatjuk, a mohácsi vész óta nem volt nemzeti létünk akkora megrázkódtatásoknak kitéve, mint a közelmúlt időben. Talán ez az oka, hogy sírató tisztembe fogva, önkéntelenül is a XVI. századbeli jámbor krónikás sorai tolultak ajkamra :

Sírva veszíköl most szegín Magyarország,

Mert tőle távozók hangosság, vigasság.

A játszma akkor is egy ország sorsa volt; a kis magyar glóbus akkor is világhatalmak malomkövei közé szorult; az csak a história szeszélye, hogy akkori ellenségeink most a leghívebb szövetségeseink.

A leterített nemzet szent fájdalmának ad méltó kifejezést a lángeszű költő, a nagyszerű Balassi :

Oh kedves nemzetem, hazám, édes felem.

Kivel szerelmctes mind tavaszom, telem.

Keseregj, sírj, kiálts istenedhez velem. — felhívással. (Balassi.)

Ezzel a felhívással fordulok hozzátok e gyásznapon, kedves ifjúság. Sirassuk meg elesett hőseinket, keseregjünk a nagy veszteségeken. De csupán meddő sírással és kesergéssel nem adózhatunk nagyjaink emlékének. „Kiálts istenedhez velem”, mondja a költő; könyes szemeinket fordítsuk a Gondviselés, az Örökkévalóság felé. Meggyötört lelkünk megnyugvásért szomjuhozik. Vigaszt keresünk a hit és eszme birodalmában. A hősök és bölcsek nemzete azt tartotta, hogy akit az istenek szeretnek, az ifjon hal meg. Az államalkotók és jogtudósok népének költője azt hirdette, hogy édes és dicső a hazáért meghalni. A magyar néplélek szerint pedig a korán elhunytat magához veszi a jó Isten. Úgy kell lenni; a végzet rendelése; a vérrel szerzett hazát vérrel kell megtartani. A Gondviselésnek pedig kedve telik abban, hogy kiszemeli magának az ifjakat, szépeket, erőseket, az életnek legforróbb meg- igenlőit — és magához veszi őket. Szép és dicső a hazáért meghalni ; magasztos hivatás adatott az elesett hősöknek; ők vérük hullásával fizetnek az eszme győzedelmeért. Mert, hogy ebből a világrengető küzdelemből — minden jel szerint — szerencsésen kerül ki a magyarság, ezt ők vértanú halálukkal vívták ki. Babér és borostyán az ő osztályrészük, a halhatatlanság gyönyörű ívén szálltak fel a magasságba. Halhatatlanok ők; erre tanít a hit, a vallás, de hallhatatlanságukat hirdeti a tudomány is. Mert csak az egyén hal meg, a faj maga elpusztíthatatlan. A faj pedig nem egyéb, mint az akarat állandó jelensége, vagyis eszme.