A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1915-1916. iskolai évről

Vezér Mór: A Kárpátok jelentőségének méltatása és megünneplése alkalmából tartott beszéd

- 41

Kedves ifjúság! A puszták és rónák nagy lantosa, a magyar Tyrtaeus még csak csodálattal adózott a Kárpátok vadregényes tájainak, de szeretni nem szerette és képzete nem játra be hegyeit-völgyeit. Ha sejtette volna, hogy valamikora hidegen szép Kárpátok veszik majd oltalmukba a leikétől lelkezett alföldjét. Ha bepillanthatott volna a jövőbe, amikor a Kárpátok védik a honvédet, a honvéd meg nem hagyja a Kárpátot, mindketten pedig megmentik a nagy magyar rónaságot, csodálata mellé bizonyára odaszegődött volna mélységes szeretete is. Mert hogy mostanában lágy tavaszi szellő duzzadó rügyeket fakaszthat az Alföld és Dunántúl síkságain, azt a zordon magyar hegység tette lehetővé. Petőfi lelke most szerelmesen simogatja a rideg bérceket, Petőfi szabad lelke szállotta meg oroszverő katonáinkat, Petőfi szelleme munkálkodott a magyar honvédben, Petőfi lelke repes örömében, mert bebizonyosodott, hogy a Kárpátok a mi mentsvárunk, amelyre mindig építhetünk, ami jövőnk, büszkeségünk, reményünk és győzedelmünk.

És mindenütt, hol elnyomott sir,

És mindenütt, hol rabtartó röhög,

Észak sarkától a Tűzfökl fokáig Lelkét szilu'ázzák uj üstökösök.

És mindenütt, hol a zsiványság ellen A jog nevében dörren egy mozsár,

Rmésztő tűzben, bosszuló fegyverben

Petőfi lelke jár. (Gyóni: Petőfi lelke.)

Még igy is drágán kellett megfizetni a diadalért. Sok-sok nemes magyar vér omlott el a Kárpátok oltalmában. De megszenvedtek a győzelemért a Kárpátok lakói is. Alankás lejtőkön és domboldalakon elterülő falvak és városok felett megnehezült az idők járása. Derék lakói bőségesen kivették részüket a háború gyötrelmeiből. Ne vonjuk meg hálánkat, részvétünket és szeretetünket azon szerencsétlenektől, akiket az oroszok dulásai és embertelenségei földönfutókká tettek, koldusbotra juttattak. Mi szerencsésebbek gyámolitsuk ez áldozatokat, hegesszük be a háború ütötte sebeket. A háború rengeteg sok nemtelen indulatot szabadított fel, de életre is keltett sok szunnyadó nemes érzést. A jóság, emberség és együttérzés azok az erények, amelyek a háború zordságát enyhíthetik. E fenkölt érzelmek művelése fogja a vérontásba merült emberiséget megváltani. Segíteni a gyámoltalanokon, a szenvedőkön, felszántani az özvegyek és árvák könnyeit, van-e ennél emberibb valami. Legyünk jók, nagyon jók, gondoskodjunk a háború hajótöröttjeiről, bujdosóiról. Legyünk emberséges emberek. Ez a háborús humanum szabálya. Gyújtsuk fel a szeretet oltárának tűzét, legyünk mindannyian a szeretet felszentelt papjai, szeressük egymást.

Emlékezzünk Kárpátokról !

Ne essék ki emlékezetünkből soha, hogy kik voltak a kárpáti hősök és mivel tartozunk nekik. Hisz igaz, mi az itthonmaradottak is a haza, e nagy közösség javára munkálkodunk, a harcvonal mögött is a nagy cél, a diadalmas béke épületéhez hordjuk a köveket. De ki merné állítani, hogy ez a mmdenképen tisztes működés fölér a mi drága, meggyötört katonáink teljesítményével. Bizony, bizony a legkülönbek közülünk sem méltók arca, hogy lehajolván, e héroszok sarujának szíját megoldja. Majd a történelem múzsája fogja értékelni érdemei-