A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1915-1916. iskolai évről
Messik Béla: Az anyag és elektromosság
- 12 — Úgy az anyagról, mint az elektromosságról való ismereteink fejlődése szempontjából korszakalkotó volt a katódsugarak felfedezése. Az első, aki ezeket előállította, Pl ticker volt (1858), de behatóbb tanulmányozás tárgyává Hitt or f (1869) és Crookes (1880) tették. Ha egy üvecsőben a levegőt megritkítjuk, a végeit beforrasztjuk úgy, hogy a cső belsejébe valamely nagy feszültségű áramkör drótvégei beleérjenek és áramot vezetünk a gázon keresztül, akkor a két drótvég között a cső belsejében elektromos kisülések jönnek létre fényjelenségek kíséretében, melyeket elsötétített szobában jól észlelhetünk. A fényjelenségek természete a gáz nyomásától függ. Ha a nyomás nem nagyon kicsiny, akkor a cső a Geissler-féle csövek ismert fénytüneTényeit mutatja. A Geissler-féle csövekben az áramkör pozitív sarkával összekötött drótvég, az u. n. anócl rendszerint korongalakú ; közvetlen e körül a gáz rózsaszínű fényben úszik. Innen a másik, katódnak nevezett és az áramkör negatív sarkával összefüggő drótvég felé a fényjelenség réteges jellegű; egy-egy rózsaszínben világító réteget egy-egy sötét réteg követ. Ezek a rétegek a cső nagyobb részét elfoglalják. A katódhoz közeledve a világító rétegeknek végük szakad, egy darabon sötétség uralkodik, ez az u. n. Fara da y-féle sötét tér. Akatód körül van a sárgásvörös, első katódrétegnek nevezett fénysáv, e körül a kékes második katódréteg, a két réteg között pedig az u. n. sötét katódtér. Az áram erősségének változtatásával a fényrétegekben eltolódásokat hozhatunk létre. Legszebben mutatkoznak a fényjelenségek a Geissler-csőben 10 mm-es légnyomás körül, (a normális légnyomás 76-odrésze.). Ezen nyomáson alul az anód körüli rózsaszínű fény visszahúzódik, megrövidül, a katód körüli kettős fényréteg, az u. n. negatív fény megnyúlik, de az egész fényjelenség veszít intenzitásában, sőt 1/io mm-es nyomásnál egészen megszűnik, csupán az üvegnek a katóddal szemközti részei világítanak igen halvány, zöldes fénnyel. Ennek a megmaradt fénynek intenzitása fokozódik, ha a levegőt méginkább megritkítjuk és a platina dról- katód végére kis korongot alkalmazunk. Igen nagyfokú ritkítás mellett, Vioo—1/iooo mm-es nyomásnál a katóddal szemközti üvegfal már élénk sárgás-zöld fényben fluoreszkál, az üveg belsejében pedig hasonló színű de halvány diffúz-fény árad szét. Ezek a katódsugarak. Miközben a kutatók ezen sugarak tanulmányozásába mindjobban belemerültek, egymást követték azok a meglepő és következményeikben messze kiható felfedezések, melyek az anyagról és az elektromosságról való ismereteinket alapjaiban átformálták. Ezeknek könnyen érthetővé tétele szempontjából célszerűnek látszik a katódsugarak néhány tulajdonságának részletezésébe belebocsátkozni. Hogy egyenes vonalban terjednek, azt C r o o k e s mutatta ki a róla elnevezett csővel végzett kísérleteivel. A katódról kiindulva a sugarak eredetileg egyenesen az anódra estek. Hogy az anód ne akadályozza továbbterjedésüket, Crookes elvette azt a sugarak útjából és a cső oldalára alkalmazta, mikor is azt tapasztalta, hogy a sugarak emiatt nem hajoltak oldalra az anód felé, hanem megtartották egyenes irányukat. Ellenben a cső belsejébe a katód korongjával szemben egy csukló körül felállítható és lefektethető aluminium keresztet forrasztott bele. Ha a keresztelt felállította, akkor a katóddal szemközt levő, fluoreszkáló üvegfalon, a kereszt mögött létrejött annak sötét árnyéka ; ha lefektette, ez az árnyék megszűnt. Ez az egyenes vonalban való terjedés kétségtelen bizonyítéka volt.
