A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1915-1916. iskolai évről
Messik Béla: Az anyag és elektromosság
- 11 rose, tehát osztatlan ionok csoportosulásából keletkezik. Ezek szerint az elektromosságot is kicsiny, tovább nem osztható részekből, elektromosságatomokból, „elemi quantumok-“ból állónak kell tekintenünk. Ez a legkisebb elektromosság mennyiség az ion. Az elektrolízis jelenségei sok tekintetben analógiát mulatnak azokkal a jelenségekkel, melyek a nem túl kicsiny nyomású gázakon keresztül történő elektromos kisüléseknél jönnek létre. Éppen úgy, ahogy az oldaton keresztülhalad az áram, a gázakon is át lehet kényszeríteni, ha gondoskodunk róla, hogy más útja ne legyen. Az áram mindig arra igyekszik haladni, amerre a legkisebb ellenállásra talál. Ha a gázt légmentesen üvegcsőbe zárjuk, melybe platina-elektródokat forrasztottunk, úgy, hogy annak végei a gázba beleérjenek, úgy az áram kénytelen legnagyobb részben a gázon át haladni, mert az üveg még nála is rosszabb vezető. A tapasztalás szerint az áram megindulása után a gáz vezetőképessége nagy fokban emelkedik, a rossz vezetőből jó vezető lesz. Ezt a tüneményt most is az okozza, hogy a gáz pozitív töltésű alkotórészei elválnak a negatív töltésű alkotórésztől ; a levált alkotóiészek, az ionok, melyek ugyanolyanok, mint az elektrolízisnél, szabadon lebegnek, vándorolnak az elektródok felé, miáltal összeköttetést létesítenek az elektródok között az elektromos áram számára. Ilyenkor azt mondjuk, hogy a gáz ionizálva van. Ezeknek a lebegő ionoknak valóságos létét a kísérletek bizonyítják. Vannak még más módok is, melyekkel gázokat jó vezetőkké lehet tenni. A láng közvetlen közelében levő levegő rétegek például az elektromosságot jól vezetik. Vezetővé lesznek a gázok akkor is, ha fehéren izzó testekkel jönnek közvetlen érintkezésbe, vagy ha rajtuk Röntgensugarakat, vagy a bizonyára ismert sugárzó anyagnak, a rádiumnak, (melyről később részletesebben lesz szó,) u. n. y-sugarait bocsátjuk keresztül. Ezek hatása alatt ugyanis a gázban nagy számban keletkeznek a lebegő ionok. Igen érdekes ezeknek az ionizált gázrészecskéknek szerepe a légköri tüneményeknél. A lecsapódások keletkezésénél például azt a szerepet vihetik, amit a levegőben lebegő porszemek, t. i. az esőcseppek magjaivá lesznek. Olyan helyeken, ahol a levegő vízgőzökkel van túltelítve, a gőzök szilárd testeket keresnek, melyek felületére lecsapódhassanak. Konyhákban, mosóhelyiségekben a falak, az ablaküvegek nedvesek, párásak. Hasonlóan van a porszemekkel, melyek felületére a levegőben levő vízgőzök lecsapódnak és ha elérik az esőcsepp nagyságát, súlyuknál fogva keresztültörik a levegő ellenállását és leesnek. A lebegő gázionok hasonlóképen elősegítik az esőképződést. A levegőben ugyanis nagy számmal vannak, a napnak chemiai hatású (ultraviolett) sugarainak hatása alatt jönnek létre, melyek a légkör gázait ionizálják. Az ionizált gázrészecskék nem szilárd halmazállapotúak ugyan, de a vízgőz köréjük csapódá- sát elektromos töltésük segíti elő. Üvegcsőbe zári gázokon végzett kísérletek során kitűnt, hogy a gáz ionjai ugyanakkora töltésűek, mint a mekkora az elektrolízisnél talált legkisebb elektromos mennyiség. Ez ismét az elektromosság atomos szerkezete mellett bizonyított. Az elektromosság elemi quantumai a gázoknál ugyanakkorák, mint az elektrolízisnél. *
