A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1915-1916. iskolai évről

Messik Béla: Az anyag és elektromosság

- 10 A kolloid oldatok abban különböznek a közönséges oldatoktól, hogy az u. n. diffúzió-sebességük igen kicsi, mialatt azt értjük, hogy ha az ilyen oldatokat valamely más folyadéktól csak egy állati hártya választja el, (amilyen pl. a pergament,) akkor ez csak igen lassan hatol át a hártyán és keveredik össze a másik folyadékkal, ellentétben a közönséges oldatokkal, melyeknél ez sokkal gyorsabban történik meg. Ilyen oldatok : a keményítő, enyv, gyanta, a fehérjék, stb. Fémeknek is vannak ilyen oldataik, melyekben oldószer gyanánt a víz szerepel, melyben a fémek közönségesen, mint tudjuk, egyáltalán nem oldódnak, csak egy Bredigtől származó módszer alkalmazása mellett. Ő aranydrótokat mártott a vízbe, melyeknek külső végei nagy feszültségű elektromos áramforrással voltak kapcsolatban. Az áram bekapcsolásakor a vízben a drótvégek között ív- fényszerü kisülést hozott létre, melynek bekövetkezése után az aranydrótok a vízben lassan szétmállottak. A leváló igen finom aranyrészecskék a vízben szétoszlottak és lebegő állapotban maradtak, bíborvörösre, vagy kékre festve a vizet, mely ezután mindenben a kolloid oldatok tulajdonságait mutatta. Ilyen kolloid oldatokat vizsgáltak azután többen ultramikroszkóppal és így jöttek a fent már említett eredményhez, hogy az oldatban lebegő részecskék, melyek szabálytalan mozgásokat végző, fénylő pontoknak látszottak, nagyságukat illetőleg a molekulák nagyságának mást úton nyert értékével közel megegyeznek, vagy csak néhányszor nagyobbak.

*

Az első szorosabb kapcsolat az anyag elmélete és az elektromosság tana között akkor keletkezett, amikor Faraday az elektrolízis törvényeit felfedezte. Ezen felfedezés révén vált először nyilvánvalóvá, hogy az elektromosság nem csupán külső tulajdonsága az anyagnak, hanem annak felépülésében jelentékeny szerepe van. Az anyag chemiai alkatának és tulajdonságainak megváltozásában az elektromos erők fontos tényezőknek bizonyultak. Kitűnt, hogy segítségükkel a chemiai vegyü- letek alkatrészeikre bonthatók, miáltal a chemiai vizsgálódásnak egy uj, hathatós eszközét nyertük. Az elektrolózis alapjelenségeiből tárgyunk szempontjából említésre méltók a következők :

Ha egy oldatba fémdrótokat, u. n. elektródokat mártunk, melyeknek külső végei egy elektromos áramforrással vannak kapcsolatban, akkor az áram megindulásakor az oldat chemiailag bomlani kezd, a molekulák két olyan atomcsoportra válnak szét, melyek ellentett előjelű, de egyenlő mennyiségű elektromosságot tartalmaznak. A pozitív elektromos rész (fém) az ái’amforrás negatív, a negatív elektromos rész (savmaradék) pedig az áramforrás pozitív sarkával összekötött elektród felé vándorol és ott kiválik, az elektródra rárakódik. Ezen vándorló atomcsoportok, esetleg egyes atomok jelenlétével magyarázzuk azt a körülményt, hogy az oldat röviddel az áram megindulása után elektromos vezetővé lesz, ezek mintegy áthidalják azt a szakadást, mely az áramkörben a folyadékba nyúló drótvégek között van. Olyan oldatoknál, amilyen a konyhasó vizes oldata, melyeknél az oldott anyag mindkét alkotórésze (hidrogén és chlór) egy vegyértékű, a molekulák szétesése, műszóval aissociálódása után az egyes alkotórészek az elektromosságnak az addig ismert legkisebb mennyiségeit, az u. n. ionokat hordozzák. Ha a levált alkotórészek több vegyérlékűek, akkor több iont hordoznak, de az elektromosság összes mennyisége az ionnak egész számú többszö-