A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1914-1915. iskolai évről

Vezér Mór: Háborús költészetünkről

- 25 Perczel Móric magyarok vezére —

Áldja meg az egek teremtője !

Hej, bevette a római sáncot,

Kihajtotta belőle a rácot.

Kis-Oroszi, magyarok hodálya,

Elmegyek belőled a csatára ;

Jó magyar nem rakja szegre kardját,

Ha veszélyben látja a hazáját.

Kossuth Lajos udvarába Muzsikálnak éjféltájban,

Talán azért muzsikálnak :

Engem visznek katonának.

Becskereki nagy köves út,

Csöng azon az én sarkantyúm,

Csörög-börög az én kardom,

Sirathatsz már kis angyalom.

Kossuth lova megérdemli a zabot,

Kétszer körüljárta Magyarországot.

Ha mégegyszer körüljárhatta volna,

Magyar fiú osztrák baka nem volna.

Ha a népdal szűkösen termett, nagy költőink lantja Petőfi kivételével, teljesen elnémult. Vörösmartytól is csak egy Harci dal maradt ránk. Az alföldi lázadás kitörésekor irta. A refrainja ez :

A síkra magyarok 1 ' Fegyvert ragadjatok,

Hazánkat újra meg kell váltani.

E drága föld színét Borítsák szerteszét A pártütőknek véres csontjai.

Bajza Józseftől is egy költemény foglalkozik a szabadságharc eseményével : Szolnok mellett. . . Damjanich diadalát énekli meg, a vörös- sipkások dicsőségét zengi.

Czuczor Gergely Riadója szenvedélyes hangon tárja elénk a kor eszmevilágát. A szabadságharc legtüzesebb dalai közé tartozik és vetekszik Petőfi ditirambjaival. A hatalom emiatt üldözte a szerzetes költőt, előbb itthon, majd Kufsteinben szenvedett fogságot.

Arany János e nemű termékei közül említésre méltók az Egy életünk, egy halálunk kezdetű, s a Magyar nemzetőr dala. Az előbbiben nála szokatlan hévvel támad a fellázadt nemzetiségekre :

Itt élődött, hízott rajtunk, Mellénk ült, ha kitálaltunk ; Zsírunk ette, vérünk szopta,