A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1914-1915. iskolai évről

Vezér Mór: Háborús költészetünkről

- 26 Hogy testvérünk, azt hazudta.

Egy életünk, egy halálunk,

A cudarral szembe szállunk.

Szelidebb és kedvesebb hangnemben fogantatott a nemzetőr dala, aki babája előtt büszkén nemzete katonájának vallja magát. Sárosy Gyula, aradi törvényszéki biró, a forradalmi láz paraúismusában megírta csengő-bongó rímekben izzó verses elbeszélését a Ponyvára került Arany Trombitát is, melyet „az örök igazság parancsolatjára mondvacsinált.” Petőfi és Czuczor mellett a legerőteljesebben üti meg a háborús lantot s a hangja menydörgéssel ért fel. A föld népét akarja felrázni a trombita hangjával. A bevezető Tájékozás elmondja, hogy válságos időket élünk :

Véreim, Magyarok ! nagy időket élünk,

Trombitahangokon, ágyukkal beszélünk :

Magyarország felett meggyűlt a zimankó,

Majd annyi a bajunk, mint a bécsi bankó.

Éjszakon, keleten, nyugaton és délen Mindenütt ellenség van a határszélen.

Ellenség kívülről, ellenség idebent A magyar nemzetnek irtóhadat üzent.

Saját hazájának szentséges földjére Hűl és égbe kiált a magyarnak vére.

Falvainkat a tűz sárkánymódra falja,

Lángnyelvével a vért a földről felnyalja —

S vér és láng az eget annyira meghatja,

Hogy már pirul bele a menny boltozatja.

A jámbor nép Isten csapásának tudja be a ránkszakadt bajokat, pedig nem úgy áll a dolog. A népszabadság kivívásáról van szó, azt pedig ingyen nem adják, annak vér a trágyája és a gyökerét golyózápor öntözi. (Ezl Petőfi is vallja.) Isten mindig a bátrakkal van. Szembe kell szállni az udvar ármánykodásaival, ki kell kutatni, hogy hol rejtőznek a nép ellenségei s mit művelnek az árulók és az ámítok. Ezektől kell ám nagyon óvakodni.

Héj, mert mézes mázos az ámítok nyelve 1 De a szívok vagyon álnoksággal telve.

Járnak ők jobbára nagy urak képében,

Minőket majd láttok e sorok tükrében.

Járnak szürke frakkban, vagy véres palástban S kedvüket lelik a hazaárulásban.

Óvakodni kell a gaz népségtől s nagyon megválogatni azt, hogy kinek higyjünk

Mert a könnyen hivés rajtunk merő átok.

Lássátok az élet olyan mint egy ponyva,

Mely istóriákkal van végig bevonva.

Tanulságos verset vesz az ember róla,