A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1914-1915. iskolai évről
Vezér Mór: Háborús költészetünkről
— 17 Meg kell tőled válnom : Vizeid folyását, Erdeid nyílását, Mezeid kalászát, Lovam lába nyomát, Te áldott földeden Már többé nem látom. 2. Fúj már az őszi szél, Sárgul a falevél, Rád borul az nagy tél, — Mikor semmi sem él, Én árva országom ! Franciák oltalmát, Az lengyelek hadát, Sorsod javulását Ég bosszúállását Sötét felhőid közt Mind hiába várom. 3. Nincs is már énnékem Semmi reménységeid ; Megszakad a szivem — Azt igen jól érzem — Érted rab-országom... Vizeid folyását, Erdeid nyílását, Mezeid kalászát, Lovam lába nyomát Te áldott földeden, Én sohasem látom. Ezt a mélységes szeretetből fakadó fájdalmat érzékili meg megrázó erővel a Bujdosó Rákóczi szerzője. Szónoki pátosz és szerelő gyöngdség, liraiság és drámai erő egyesülnek epompás székely népballadában. Elleni- létben az előbbivel itt újra fellépnek a politikai motívumok. Felelősségre vonja Károlyi Sándort hűtlen sáfárkodásáért, judáskodásáért. De áll a bosszú ! Majd világgá megy, elbúcsúzik két országától a magyartól és a székelytől. De Eljön még az idő, Szegény Magyarország — Megátkozod te még E keserves órát!... Idegen nemzetnek, Be súlyos a járma : Régi vezérének, — Tulajdon vérének — Sírva néz utána, Sírva néz utána. 2
