A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1914-1915. iskolai évről
Vezér Mór: Háborús költészetünkről
16 Hol nem lehet senkit nem bánt,: Két pénzt, garast, ha ő elránt, Nem sokat vét ő az eránt, — Az mint tanulta, csak úgy szánt 1 A bujdosó dalok jórészt mély vallásos érzésről tanúskodnak. De nem a XVI. század komor protestáns vallásossága, nem a marcangoló bűntudat hatja át ezeket, hanem naiv, közvetlen érzelmesség. Kitűnnek e nemben a Gondviselő édes atyám és az Ideje bujdosásomnak. A reménység kerekedik felül a Dunántúli kurucok énekében. A felvidéken bolyongó zabkenyéren és tót hajdinán élő bujdosó szülőföldjére gondol és bizakodik jó szerencséjében : Talán az idő megfordul, Katona csillag megújul, Mink is indulunk azontúl... Urak leszünk még Dunántúl. Az ország borongós hangulatát legteljesebb formai és tartalmi művészettel az a bujdosó ének fejezte ki, mely Balassa hires Boldogtalan vagyok... kezdetű búcsúéneke (A Coelia énekek közül) után Íródott. Két változata is akadt. Az egyik az Őszi harmat után..., a másik a Zöld erdő harmatát... kezdetű. Az előbbit országszerte énekelték egy századon keresztül többnyire tárogató kíséretében. A természet képe teljes összhangban olvad össze a költő bánatos leikével. A természet az elmúlás jegyében áll, a szomorú őszi tájék, az elhagyoltság nagyon is illik a szo- moruságos, megcsalatkozott ember kedélyéhez. Vigasztalan, sötét fájdalom szól azokból a bujdosó-énekekből, amelyek a Rákóczi-felkelés bukása után láttak napvilágot. A reményüket vesztett hazafiak szent fájdalma megilletődéssel tölt el bennünket. Ide tartozik a Rákóczi szájába adott Rákóczi kesergője, melyben a fejedelem szivet megindítóan búcsúzik el hazájától, vitézeitől, megfenyegeti a „spion Károlyit“. Jellemző itt is, nem önmagát sajnálja a fejedelem, hanem hazáját, katonáit, birtokait, hogy német kézre kerültek. Nem a fejedelem, hanem az ország sajnálatraméltó. Nézd, a német lakóföldünket már mivé tette ! Asszonyinkat, leányainkat, megszeplősítette, — „Német már a vezéretek, Jaj, be szánlak benneteket, — ■ — Isten veletek !“ A fájdalom tisztaságát nem homályosítja el az ellenség gyűlölete, az árulók megfenyegetése Rákóczi Ferenc búcsúdalában. Itt elülnek az alantasabb emberi indulatok, nem tombol a szenvedély, a minden salaktól megvált szent hazafias fájdalom veszi át uralmát : 1. Bölcsőm, vigasztalóm, Dajkám és ápolóm, Szép Magyarországom ! Jaj, szörnyű fájdalom, —
