A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1913-1914. tanévről

Dobos Ferenc: Közlemények a modern chemia köréből

- 26 tiszta jénai üvegből való csövön át ezüst hűtőedénybe vezetjük, továbbá csakis ilyen üvegből készült edényeket és üvegpálcákat használunk. (Közönséges üvegből a víz idegen anyagok nyomait veszi fel.)

A kolloid arany oldatának, az aranyhydrosol-nak előállítására szolgáló sok eljárás közül talán a legjobb a következő redukálási módszer :

120 c3 legtisztább desztillált vizet 300—400 c3-eres jénai üvegpohár- ban felforralunk s forralás közben 25 c3 oly arany oldatot adunk hozzá, a melyet 6 gr. aurihidrogénkloridnak (H Au CU, 4 H2 O) 1 liter vízben való oldása által készítettünk és a melyhez elébb 3 c3 oly oldatot elegyítettünk, mely 24-84 gr. legtisztább káliumkarbonátnak 1 liter vízben való feloldása által készült. Mihelyt ezen oldat felforrt, jénai üvegpálcával való szapora keverés mellett elegyítsünk hozzá 4—5 c3 formalin- oldatot, melynek 100 c3-ében 0.3 c3 árubeli formalin foglaltatik. Ha a forró oldatot még egy ideig szaporán keverjük, az pompás rubinvörös színt ölt és teljesen átlátszó, tiszta és eltartható. Ha azonban nem alkalmazkodtunk szigorúan a fenti előíráshoz, ez esetben kékes színű és zavaros oldatot kapunk, jeléül annak, hogy ez nem tartalmaz teljesen kolloidos aranyat.

A kolloidos arany tulajdonságai és viselkedése majdnem teljesen megegyeznek a koll. ezüstével.

Kolloidos aluminiumhidroxid készítése. Aluminiumklorid, vagy timsó vizes oldalához adjunk ammóniát s a keletkezett aluminiumhidroxidot kimosás után oldjuk fel aluminiumklorid oldatban. Az így nyert oldatot dializáljuk, miáltal az aluminiumklorid mint krisztalloid átdializál, míg az aluminiumhidroxid kolloidos állapotban oldva marad. Ezen oldaL gyengén lúgos hatású és kevés savval, kálilúggal, vagy nátriumklorid oldallal kezelve, közönséges aluminiumhidroxid válik ki belőle, mint kocsonyanemű csapadék.

Az oxigén mint a chemiai számítások alapja.

A nemzetközi atomsúlyok.

Az atomsúly és molekulasúly egységéül még újabb időben is a hidrogén súlyegysége (H = 1) szolgált, mígnem az atomsúlyok pontos kísérleti megállapítására és időnkinti javítására alakult nemzetközi bizottság ettől eltérő megállapodásra jutott.

Tekintve ugyanis, hogy a hidrogén számos elemmel nem vegyül, míg az oxigén kevés kivétellel minden elemmel képez vegyületet: az elemek atomsúlyainak kísérleti meghatározása az oxigén felvett mennyiségéhez viszonyítva pontosabb eredményekre vezet, mint lia ezen meghatározásokat közvetett utakon a hidrogénre vonatkoztatva eszközöljük. Tegyük fel pld., hogy az ólom atomsúlyát akarnók meghatározni. Ezen fém