A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1913-1914. tanévről

Dobos Ferenc: Közlemények a modern chemia köréből

- 22 nimális vegyértékét tekintjük, ez esetben a sorozat a következő szabály- szerűséget mutatja : 0, 1, 2, 3, 4, 3, 2, 1.

Az előadottak után könnyű belátni, hogy az elemek csoportositása legcélszerűbben és tényleg a periódusos rendszer alapján történik.

A kolloid anyagok.

Az újabb időben az állati és növényi szervezetben végbemenő élet folyamatok tanulmányozása, valamint az orvoslás terén és az iparban nagy fontosságra tettek szert és mindjobban fokozódó jelentőséggel bírnak az úgynevezett kolloid anyagok, miért is ezek rövid ismertetését szintén felvettem közleményeim sorába.

Bevezetésül szolgáljanak a következők :

A dilfnzió, ozmózis, dialízis. Ha a vízbe cukrot teszünk és elegendő vizet használunk, a cukor feloldódik, leggyorsabban akkor, ha a vizet keverjük, vagy rázzuk. De tölLsünk egy mélyebb üvegedénybe helyezett néhány evőkanálnyi cukorra 7—8 deciliter vizet s hagyjuk az egészet nyugodtan állani. Az üveg falán át láthatjuk, hogy a fenéken levő cukor lassankint feloldódik anélkül, hogy a vizet kevertük, vagy bármikép is mozgásba hoztuk volna. Hosszabb idő múlva a cukor a folyadék egész tömegében elterjed úgy, hogy a legalsó réteg sem tartalmaz több cukrol, mint a legfelső. E tüneményt úgy magyarázzuk, hogy a folyadékban oldott szilárd test — bizonyos törekvést mulat arra, hogy a tért teljesen betöltse, ép úgy mint a gázok, melyeknél azonban ez gyorsabban bekövetkezik, minkét esetben a molekulák haladó mozgása, a diffúzió-nál fogva.

Az oldatban levő anyagoknak azon törekvése, hogy a folyadékban egyenletesen szétoszoljanak oly jelentékeny, hogy bizonyos választó falakon, pld. állati hártyákon (hólyagon), vagy pergament papíron is áthatolnak. Ha cukoroldatot oly palackba teszünk, melynek lepattantott fenekét szorosan pergament papírral kötöttük be s azután a palackol egy nagyobb edényben levő tiszta vízbe függesztjük, akkor az oldatban levő cukorból annyi vándorol át a pergamentpapiron a vízbe, hogy bizonyos idő múltával a külső és belső folyadék egyenlő tömöttségü cukoroldattá változik. Ezen tüneményt „osmosis”, vagy „dialysis”-nek (tlog-ós, oszmósz, lökés, — &«, át és Xúox lüó, oldok) szokás nevezni.

De nem minden oldott anyag hatol át pergamentpapiron, vagy állati hólyagokon. Így ha pl. cukor és tojásfehérje oldatának elegyét tesszük az előbb leirt diaíizáló készülék belső részébe, a palackba, ez esetben azt tapasztaljuk, hogy a cukor a pergamentpapiron átdiffundál, a fehérje ellenben nem. Ha a külső edényben levő vizet többször tiszta vízzel cseréljük ki, akkor a belső edényből az összes cukrot kidializálhatjuk, ugv hogy a belső folyadék cukortól mentes fehérjeoldat lesz. A fehérje azon