A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1912-1913. tanévről
Vezér Mór: Stilisztikai jegyzetek
19 — ITóSsv y.o'.' oú, a Süxp&rs?, otóQv. c7foia ymsj x,od Süojcpá. Honnan tudod (nekem), óh Sokrates, vájjon mi a szép és mi a rút ? E^íte pi ij.cvápcov. Kitakarodjatok (nekem) a házból ! Quid /iái vis. Ugyan, mit akarsz (neked). Hic mihi quisquam misericordiam nominat. Valaki (nekem) kö- nyörületességnek nevezhetné. Az említett nyelveken kivül másutt igen ritka vendég vagy pedig teljesen ismeretlen. A magyarban sincs meg. Simonyi (A magyar határozók I. 303. 1.) mindössze a következő példákról tud : Itt nekem nem maradsz. (Kármán : Fanni hagyományai 43 1.) Ide nekem ne gyere. (Nép.) Hogy nekem őtet Nagysád meg ne zavarja. (Kazinczy : Barnhelmi Minna ford. 49.1.) = machen Sie mir den Mann nicht verwirrt. A magyar ember fülének mindig idegenül hangzott az „erkölcsi részeshatározó“ és az idegen nyelvek átültetői legtöbbnyire mellőzték fordítását. Érdekes azonban, hogy a legutóbbi időkben — kivált a városi nyelvben — nyilván német befolyás alatt lábrakaptak efféle szólások : Mit jösz nekem ilyen kifogásokkal ? ! Egész nap sirt nekem stb. Sőt már nyelvjárásba is befurakodott ez az idegen szerkezet. Meg van pédául a váci nyelvjárásban, ahova minden valószinűség szerint német hatás alatt került. Nagy Sándor (A váci nyelvjárás. Nyelvészeti Füzetek) írja : Említést érdemel a dativus ethicus gyakori használata (Nekem többet ne menny a Dunára. Nekem többet ne fájjon a fejed.) Ez a különös eset egyébként nem elszigetelt jelenség, hiszen a székely nyelvjárásban meg latinizmust födöztek fel, t. i. a conjunctivusnak latinos használatát. (Simonyi Zs. : A magyar nyelv.) Pl. Nem tudom, ki légyen az az ur. Mint az idézetekből is kiviláglik, a dativus ethicus az indulatos beszéd sajátsága — szóval alakzat. Nyilvánvaló ugyanis, hogy valóságos dativus- nak nem tekinthetjük. A dativusnak tudvalévőleg kettős funkciója van. Részben a távolabbi tárgy logikai kifejezsésére, részben a lokális meghatározás céljára szolgál (locativus). A dativus ethicust egyikre sem lehet ráhúzni. Nincs benne semmi a távolabbi tárgyból vagy a helyi jellegből. A „ne kiabáljatok nekem“-i(űe szólások nekem-}ét lehetetlen távolabbi tárgynak (részes tárgynak, részes határozónak) felfogni, hisz hiányzik belőle a dativus (részes tárgy) főjegye a részesedés. De nem érzik ki belőle a helyi vonatkozás sem. Ismeretes, hogy a dativus az ablativusból fejlődött ki s a latin dativus gyakran irányt jelöl pl. equum ligneum caelo educunt. A falovat az égig építik Az angol és a román nyelvek dalivusa is a latin irányhatározóból lett (á mon pére = ad meum patrem = angol to my father, olasz ci disse = nekem mondta s minthogy ci eredeti jelentése ide, e kifejezés a magyar „jól odamondtám neki“- féle szólamokra emlékeztet.) Sőt mi több, a magyar részeshatározó nek ragja azonos a lapp nei-ga, neik viszonyszóval, melynek jelentése erga, ad. 2*
