A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1911-1912. tanévről

Dobos Ferenc: Az ifjúság laboratóriumi gyakorlatainak haszna és célirányos vezetése a középiskolában

28

vettek, mily nagy előnyben vannak többi tanulótársaik, különösen pedig a gimnázisták felett. Érdekes és természetes, hogy a legtöbb hálálkodó az orvosnövendékek közül kerül ki, mert mint az orvosképzés szempontjából örömmel tapasztalom, a temérdek gimnázium állandóan nagy, sőt folyton emelkedő nyomása ellenére, lassan ugyan, de gyarapodik azon körültekintő apák és fiuk száma, kik idejében megtudják, hogy legalább is 30% előnyben van a többi felett az az orvosnövendék, a ki reáliskolát végzett, természetesen a latinnal, mint kiegészítő érettségi tárggyal. Ott fenn, az egyetemen azután a nagy értékű gyakorlati ismeretekkel és kézi ügyességgel felfegyverkezve, kézzelfoghatóan tapasztalja a volt reálista növendékorvos, gyógyszerész slb. egyrészt azt, hogy a ,,kali chloricum, aqua amygdalarum amararum, acidum boricum1 stb. latin nevek betanulásához teljesen elég, sőt sok is az ő reáliskolai latinsága, de az öröm és szánalom vegyes érzetével élő tanúja másrészt annak, hogy nagyszámú gimnazista kollégáinak mily izzasztó munkát kell végezniük a soha se hallott és még kevésbbé látott chemiai szerek százainak eredete, előállítási módja, fizikai és ehe-, miai sajátságai, alkalmazása, hatása stb. betanulásával, a miket ő, a reálista, már a középiskolában elsajátított. De még ez nem minden, a mit a gyakorlatilag is kiképezett reálista az orvosegyetemen boldogan tapasztalhat. Nevezetesen az orvosnövendékek számára kötelezően előirt chemiai gyakorlatok óráiban tömegesen keresik fel a közel múltban még lenézett reálistát a többi kollégák esdeklő kéréseikkel, hogy lennének szívesek a tanár által analizálás végett nekik kiadott anyagok analízisét helyettük elvégezni. Ezen különben köztudomású tények valóságáról bárki meggyőződhetik, ha az orvosegyetemre benéz.

De annak bizonyítására, hogy a chemiában való gyakorlati jártasság mily rendkívüli mértékben mozdítja elő az orvosi tudománynak, mint az emberiség egyik legnagyobb szellemi kincsének haladását, csak egy-két legújabb keletű körülményre hivatkozom.

Az Ehrlich-Hata-féle, korszakot alkotó felfedezés, köztudomás szerint a chemia gyakorlati alkalmazásának köszöni létét.

Még ennél is újabb keletű és még sokkal nagyobb fontosságú az u. n. mellékvese készítményekre vonatkozó felfedezés, melynek dicsősége szintén egy japán chemikust illet, ki kora ifjúságától kezdve előszeretettel foglalkozott a chemiával. Ezen legújabb korszakos felfedezés hírét terjesztik ez idő szerint az összes orvosi lapok, melyek közül az egyiknek, a „GyógyászaL“ című jeles szaklapunknak e tárgyban írt, 1912. február 25-én dr. Honig Adolf budapesti poliklinikai főorvos tollából megjelent sorait kivonatosan ide iktatom :

„Egy amerikai vegyésznek, Takaminc Jokicki dr.-nak sikerült először 1901-ben állati mellékveséből a ható anyagot vegytisztán kristályos por-alakjában előállítani. Ez a sensatiós felfedezés vetette meg alapját a mellékvese-therapiának, mely azóta hihetetlen gyor-