A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1911-1912. tanévről

Dobos Ferenc: Az ifjúság laboratóriumi gyakorlatainak haszna és célirányos vezetése a középiskolában

26

mienknél sokkal szélessebb, főkép pedig gyakorlati alapon történik úgy, hogy elmaradottságunk azokhoz képest valósággal kétségbeejtő. Alig van egynéhány összesen talán tíz középiskolánk, a hol a tanulók laboratóriumi gyakorkatokat végeznek; azon néhány intézet száma pedig, a hol ma gyakorlatokat vezetnek — mjnt az értesítőkből látom — nem hogy növekednék, de apad ! Szóval, amely téren a művelt külföld rohamosan előre törtet, mi lassan, de biztosan lépegetünk visszafelé. Egy emberöltő telik el, a mig nálunk egy oly intézel keletkezik, melyben a természettudományok tanításának kissé tágabb tere nyílik, mint most Szombathelyen, a hol — szinte hihetetlenül — reáliskolát létesítenek, miből némileg azt lehetne következtetni, hogy hazánknak ezen legnyugatibb fekvésű városába az Alpesek völgyein át belopódzott egy kis nyugateurópai éltető szellő. De ha kissé beljebb tekintünk kelet felé, itt széles mederben hömpölyög a túltengő humaniórák és ,,az ókori klasszikus műveltség“ mindent elborító áradata, és nap nap után gimnáziumért esdeklő küldöttségek könyörgéseitől visszhangzanak a kormány fogadó termei. Latin újságunk is van, de nekünk még ez sem elég, mert egyik gimnáziumi professzorunk egy szaklapban indignálódva így ír :

,,Amidőn az óvilágban (értsd hazánkban) mindig erősebb a mozgalom a középiskolák humanisztikus jellege ellen, Amerika, a mechanika, a haszon, a business hazája, középiskoláinak eddigi jórészt szakiskolai jellegét mindinkább kiegészíteni törekszik irodalmi, sőt — horribile dictu — klasszikus elemekkel“.

Azután örömtől duzzadó sorokban mondja el a latin szakos kartárs, hogy egy amerikai iskolában a tanárok „elhatározták“, hogy a tanulókkal latin nyelven előadatják a „Didó, a phoeniciai királynő“ című iskoladrámát, ami „nagy tetszés mellett“ meg is történt. — Szeretném megmondani t. kartársamnak, hogy ebből a neki természetszerűleg nagyon tetsző esetből az amerikaiak ókori műveltség-szomjára általában messzemenő következtetést ne vonjon s különösen ne feledje, hogy Amerika a különlegességek, az extravaganciák hazája, s hogy ugyanott történt nemrég az is, hogy egy milliomos oly lakomát adott, melyen az összes pecsenyék ma- muthusból készültek, mely a jelenvoltaknak állítólag — szintén — nagyon ízlett.. Én a magam részéről szivesen átengedem az amerikai gurman- doknak a mamutpecsenyét a latin iskolai drámával együtt.

Annak bizonyítására hogy a klasszikus ismereteket terjesztő gimnáziumért való heviilés a rohamosan fejlődő nagy kulturnemzeteknél mennyivel mérsékeltebb, mint a mi szegény hazánkban, álljon itt a következő néhány igen tanulságos újabb adat, melyet az „Orsz. Középisk. Tanáregyes. Közlöny“ 1912. évi ápr. 25. számából vettem.

Poroszországban és tartományaiban az 1900-tól 1909-ig terjedő 9 év alatt az ottani