A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1911-1912. tanévről

Dr. Potoczky Lajos: Ibsen

23 Eszménye az embertípus emelése. Ereszben szeretik Nietschével pár­huzamba állítani. Mindkettő az „egyéniség“ bűvös jelszavával harcol, arisztokrata lelküek, a politikai és praktikus élettől visszahúzódnak a szemlélődés páholyába s mindent csak annyiban értékelnek, amennyiben az emberibb élet kialakítására használható. De Nietsche „Übermensche“ nem oly rokonszenves. Ibsené sociálisabb. Míg pl. Nietschenél a nő okozza a férfi vesztét, addig Ibsennél a nő hivatása éppen az ellenkező. Legrövi­debben jelölve meg a kettő közt levő különbséget, talán azt mondhatnók, hogy Ibsen legmagasabbra az akarat hatalmát tartja, Nietsche a hatalomra vezető akaratot ünnepli. Az erős akarat azonosítja magát a céllal, melyet maga elé tűzött s így összeütközésbe kerül az élettel, a hazugsággal. A koronázatlan viking­király azért fordul szembe a mai társadalommal, mert ez a felszabadulni kívánó akarat útjában áll. Nagynak látja az akadályokat, de azért nem a pesszimizmust hirdeti, hanem arra felel, hogy miért nem lehetünk opti­misták. Már első drámáiban azt dörgi felénk : Ismerjétek fel önmagatokat, ne legyetek árnyékai idegen véleményeknek, fejlesszétek ki bátran éne­teket, ne legyetek csupán személyek, hanem egyéniségek ! Mindenkinek fel kell szabadítania önmagát, tisztába kell jönnie élet­hivatásával. És mindenkinek van hivatása, melyet az emberiség fejlődésé­ben neki szánt helyen becsülettel kell betöltenie. A nőket is fel kellene szabadítani a férfi uralma alól, hogy a jövő házasságában két szabad egyén egyesüljön közös élet közös törekvéseinek szolgálatára. Hánykódó lelkének végső programmját talán két kis sor tartalmazza. Azt kívánja t. i. valakinek, hogy élete költemény legyen s benne köteles­ség és boldogság összhangba olvadjanak. Dein Leben gestalte sich wie ein Gedicht Von der grossen Versöhnung des Glücks und der Pflicht. Ibsennel olyanfélekép vagyunk, mint a modern impresszionista festők műveivel : még nagyon közel van hozzánk, gondolatfoltjainak harmonikus egységét nem láthatjuk egészen tisztán. De talán nem állunk messze az igazságtól, ha úgy gondoljuk, hogy nemcsak nagy poéta ő, kivel a skan­dináv szellem először nyúlt bele irányítólag a modern irodalom fejlődésébe, hanem korunk erkölcstörténetébe is beletartozik működése, kemény- vonásu profilja pedig belekerül az emberi szellem igazi nagyjainak arckép­csarnokába. Potoczky Lajos dr. ooo=00=ooo

Next

/
Thumbnails
Contents