A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1911-1912. tanévről
Dr. Potoczky Lajos: Ibsen
22 fantasztikus Peer Gynt pl. egészen más természetű.) A „Kisértetek“ című darabja mondjuk, egyazon szobában játszik s nem is egészen egy nap leforgása alatt történik meg minden. A személyekkel is takarékoskos- dik, 6—8 szereplővel nagyon sokat tud mondatni és árnyalni. Azt az egyet nem vitatta el még senkisem tőle, de nem is lehetne elvitatni, hogy minden izében modern, hogy korunk egész gondolkodásának legeredetibb, legmerészebb költői kifejezője. Alakjait a modern élet anyagából gyúrta. Maga mondja egy helyen, hogy a költő feladata saját maga s ezáltal mások előtt tisztázni az időszerű és örök kérdéseket, amelyek a körűié élő társadalmat érdeklik, mozgatják. A költészetet pedig egyenesen lelkiismeretvizsgálásnak nevezi. Ibsen a költői és filozófiai lángelme eddig nem létezett egyesültsége. Az emberi szellem reformátorai közé tartozik. Önmagával küzködő, skep- tikus elme. Lelki kételyeit nem tudta összhangba hozni s végelemzésben talán ezzel magyarázható homályossága. Másrészt szatirikus társadalom- bíráló. Egy kritikusa minden művét fáklyához hasonlítja, mellyel a meglevő, jórészt konvencionális hazugságokon épülő társadalmat akarná felgyújtani. A modern társadalomnak valósága és látszata közt levő ellentétet, erkölcsiségének sebeit kíméletlen kézzel tárja fel. Minden fennállónak ujjáalkotását, minden avultnak teljes kipusztítását kívánja. Szeretné felrázni az alvó lelkiismereteket, azért megdöbbenti, bemutatva a bajokat végső következményeiben. De — s ezt erősen kell hangsúlyozni — bár e törekvése nyilvánvaló, nekünk kell kihámoznunk műveiből, sohasem ír tanítókölteményt, drámái nem erkölcsi intelmek, hanem költői alkotások. Felvethető a kérdés : miért nem használta nagy művészi erejét inkább arra, hogy emeljen, alkosson, ahelyett, hogy megijeszt és rombol, kínoz és korhol ? És itt eszembe jutnak egy barátjához intézett levelének következő jellemző szavai : „íróasztalomon egy üres pohárban skorpiót tartottam. Az állat időnként láthatólag megbetegedett. Ilyenkor érett gyümölcsöt dobtam eléje. A skorpió iszonyú dühhel rohanL rá, hagy mérgét kiöntse rajta. Ettől aztán ismét meggyógyult. Nem így van-e ez velünk költőkkel is ? !“ Igaz, hogy egész működése inkább negativ, de nem látja őt tisztán, ki a forradalmi idealistát nem fedezi fel benne. Szent haraggal fordul a törvények és szokások vak hatalma ellen, de sötét pesszimizmusa melleLL éltető, vallásos idealizmusa is van, misztikus hite, a jövő „harmadik országáéban, — amint nevezni szokta, — a lelki nemesek társadalmában. Legleverőbb drámái is át vannak szőve a reménynek valami lírai lehelle- tével. Aránylag későn Lalálja meg magát, a fejlődés nagy útját Leszi meg, de e továbbhaladás egyes fázisai époly szoros kapcsolatban vannak, mint drámái.
