A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1911-1912. tanévről
Dr. Potoczky Lajos: Ibsen
21 életkérdéseket, a német Ibsen minden oldalról megvizsgálja, szétszedi őket, a benne csörgedező skót vér misztikus elemeket fűz hozzájuk, míg a dán gyakran visszariad a végső következményektől s inkább kérdőjelet tesz a végére. S ez a darabjaira tényleg jellemző végső kérdőjel szándékos volt. Már mint fiatal dramaturg azt hirdeti, hogy a függöny leeresztésével még nincs befejezve a darab. A bukó vagy győzelemre biztató gondolatok küzdelme a felvonások után is folytatódik (a cél nem is olyan fontos, mint maga a küzdelem) s az igazi vég e kereteken kívül esik. Az Ibsen-drámák technikai fölépítése művészi tökéletességű. Alapjában véve a francia drámaíróktól tanult. Ezeknek jellemző tulajdonságai, különösen korábbi műveiben megtalálhatók. így szerepel nála a drámai cselekmény bonyolításában a véletlen, az intrika (pl. Hedda Gabierben) találkozunk a párbeszédek hirtelen hatásos félbeszakításával (pl. a Tenger asszonyában) s a nagy, rendesen végső jelenetnek gondos előkészítésével. Müvei analitikusak : minden elő van készítve, sőt minden meg is történt már, mi csak a kifejlést látjuk. Az előzmények elmondásának nehézségeit különféle eszközökkel hárítja el. Felléptet pl. az expositióban olyan személyeket, kik egymásL éveken át nem látták s igy egészen természetes, ha egymás sorsa iránt érdeklődnek. Máskor oly szereplő szájába adja az elbeszélő részeket, aki nem szívesen szól a dologról, röviden, szakgatottan jelzi csak, amit rémülettel élt át stb. stb. A retrospektiv módszer különféle fogásainak ügyes alkalmazásával mindig sikerül neki a drámaiságot megőrizni s az élénk érdeklődést biztosítani. Általánosan ismert tapasztalat, hogy mindegyikünknek vannak kedvenc, gyakran használt mondásai. Ibsen személyeinek is megvannak a maguk jellemző megszokott kifejezéseik a Wagner-operák ,,Leitmotive“i- hez hasonlóan. Nagy drámáiban mellőzi a természetellenes hosszú monológokat. Nagy ritkán vált csak ki a lelki feszültség egy-egy szót, gesztust. Ibsen különböző drámáinak egyes mozzanatai, motívumai a legbensőbb kapcsolatban vannak egymással, úgyszólván dráma-sorozalot, láncolatot alkotnak. Egyik művének mellékalakja a következőben előtérbe lép, mellékesen érintett problémák vezetőszerepet kapnak. így folytatja pl. Rosmersholm a Népgyülölő témáját, az egyesnek a tömeggel szemben való harcát. A jelentős cselekvényegység egyik előfeltétele a vészthozó események gyors lepergése, amit viszont megnehezítene, ha más-más helyen történnének. Erészben megemlíthető, hogy a színhely általában valamely norvég kisváros vagy község s legtöbb darabja 1—2 napig tart csupán. (ILt mindig az érett Ibsen társadalmi drámáira gondoljunk, mert a fiatalabbkori
