A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1910-1911. tanévről

Holló Alajos: A művészi természetábrázolás fejlődése

kultúrtörténeti ismeretekkel nem kerülhetünk meg. Ezek azok a feladatok, amelyek sem olvasás, sem elmélkedés által meg nem érthetők, hanem kizárólag a természet céltudatos megfigyelése, a remek alkotások gondos összehasonlító vizsgálata s a fény és színelmélet fizikai törvényeinek gyakorlati úton való megismerése által.

Az ábrázolás eszközeinek tökéletesedése ily módon tehát lényegesen különbözik a festészet technikájának, de legfőképen a festészet tartalmi, eszmei, cselekményi fejlődésének feladataitól, s hogy e jelen munka jogosultságát jelezzük, ki fogjuk fejteni azt is, mennyiben fontos e fejlődés megismerése s mennyiben visz közelebb bennünket a művészet megértéséhez.

A művészet céljainak és lényegének tudományos definícióját tnindez- ideig a legkiválóbb eszthétikusoknak sem sikerűit végérvényesen megállapítani. Ennek legjobb bizonyítéka az, hogy magának a „szép“-nek eddig minden gondolkodó más-más értelmezést adott, s ez tehát az esetben is, ha elfogadnók is azt, hogy a művészetnek célja mindig és kizárólagosan a szépnek keresése, végtelen ingatag alapot adna a művészet lényegének megismerésére. Ha már ez ily bizonytalan, mit szóljunk a művészet céljainak meghatározásáról, mikor a történelmi tények a korszakok külömböző eszme- áramlatai, a réális élet ezernyi eltérő igényei örökké változó feladataik által számtalanszor megdöntötték régi művészeti célokat és dogmákat s állítottak fel újakat. A műtörténet tanúsága szerint sokszor megtörtént, hogy újabb irányok a múlt törekvéseinek teljes mellőzésével, sőt azok ellenében támasztottak forradalmi harcokat; idegen, új célok kitűzése vagy megtalálása által fognak támasztani a jövőben is.

Minthogy a művészet lényegére nézve tehát nem állapíthatunk meg fix mathematikai definíciót, csupán annyit, hogy az emberiség gyermekkorától kezdve napjainkig egy soha nem nélkülözhető, semmivel nem pótolható járulékát képezi a szellemi életnek s követi annak fejlődését több-kevesebb szabályszerűséggel; be kell érnünk azzal, hogy konstatáljuk, miszerint minden időben .létezett, mert léteznie kellett s fog létezni, mert léteznie kell, és hogy létezése az ember lelki erőinek szükségszerű következménye. Ez egyúttal bizonyítéka a szellemi tartalomnak, ha nem is minden esetben a kép tárgyát, hanem a kifejezés öntudatos gondolkozás alapján leszürődött módját illetőleg. Lényeges vonása tehát a művészi tevékenységnek a szellemi munka oly értelemben, hogy amikor a közvetlenül előttünk lejátszódó, vagy mozdulatlan jelenséget szemléltetjük, nem csupán a fotografikus hűség és a természet gépies tökéllyel visszaadott lemásolása által adjuk meg a kép művészi jellegét, hanem azon szellemi munka által, amellyel a jelenségekbő a lényegesen jellemzőt kiválasztjuk s annak éreztetéséhez a legmegfelelőbb módokat alkalmazzuk, illetőleg önállóan megállapítjuk. Természetes eszerint, hogy semmiféle, még a legtökéletesebb fénykép sem fogja a művészetet feleslegessé tenni, mert hisz abban ezen szellemi tevékenység örökké hiányozni fog.

— 8 —