A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1910-1911. tanévről
Holló Alajos: A művészi természetábrázolás fejlődése
9 Részletesebben elemezve a művész alkotási munkáját, első sorban el kell választanunk a tisztán technikai műveleteket a tartalmi, gondolati résztől s mind a kettőt a meglátás, az előadás módjának megválasztása és az ábrázolás különböző segédtudományának kizárólag szellemi műveleteitől. A technikai műveletek a legegyszerűbbek. Ez egy bizonyos mesterség, végtelen, sokszor egymásután végzett fizikai munka árán megszerezhető tudás, és bár nem nélkülözheti az értelmes ipari s bármiféle munkához szükséges tudatosságot és fegyelmezettséget, mégsem tekinthető az alkotás lényeges, döntő jelentőségű műveletének. Ez nem lekicsinylése e nembeli készültségnek, még kevésbbé a technikai újítások komoly feladatainak; mindössze azoknak a megillető helyre való állítása. Hogy a technikai tudás milyen szoros kapcsolatban van a festészet fejlődésével, vita tárgyát nem képezheti. A legfényesebb tehetségek hosszas kísérletezései, vagy például az olajfesték feltalálásának óriási átalakító hatása, az újabb vegyi, fizikai ipar végtelenül változatos festő- és rajzoló anyagainak napjainkban legjobban érezhető eredményei mind azt igazolják, hogy magának az anyagnak s az anyaggal való bánásnak, tehát a művészet szigorúan kézügyességre alapított mesterségi részének kétségtelenül fontos és néha döntő szerep jut a művészet haladásában. Vannak tér- és színhatások, amelyeket a régi antik világ falfestékeivel lehetetlenség visszaadni, nemkülöm- ben vonal, textura finomságok, amelyeket mozaik vagy üvegfestéssel képtelenség elérni, s így természetes, hogy akkor, amidőn az ábrázolás módjainak és eszközeinek fejlődéséről szólunk, mindezen technikai hatásokat kellőképen méltányolnunk kell, de határozottan kell tiltakozólag megállapítanunk azt is, hogy a legtökéletesebb technikai tudás, mondjuk például az a tudás, amely egy remekműnek az összetévesztésig hű lemásolására képesít, egyáltalán nem tekinthető művészi tevékenységnek, mert a legjobb esetben is tudomány, megértése tán a legnagyobbszerű müveknek, méltányolása, mérlegelése azok kiváló tulajdonságainak, de semmi esetre sem művészet, hanem virtuóz ecsetkezelés, bámulatos önfegyelmezettség és alkalmazkodni tudás. A művészi munka leglényegesebb kelléke ugyanis az alkotni vágyás, továbbá az a szellemi munka, amely a kép tárgyának megállapításához s ezen tárgy érzékeltetéséhez szükséges legalkalmasabb módok lehetőleg tökéletes fel- használásából áll. A megállapítást nem akarjuk a művészet filozófiai értelmezése gyanánt felállítani. Nincs annak semmi értéke a megértés tekintetében. Minden müveit embert sokkal kevésbbé foglalkoztat az, hogy logikailag kifogástalanul formulázzon egy ilyen tág fogalmat, mint a művészet; hanem az, hogy belehatolni tudjon az alkotások mélységes titkaiba, hogy azoknak értékét érezni, mérlegelni, felismerni s az egész emberiség fejlődésének történetébe kellő helyre, kellő súllyal beilleszteni tudja, mert hisz csak akkor válik e megértésünk becsessé és lelkesedésünk komollyá, ha értékesnek tudjuk is azt, amit érző lelkünk szeretettel övez körül. A megálla
