A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1910-1911. tanévről

Holló Alajos: A művészi természetábrázolás fejlődése

17 Mind a kettő kizárólag a művészi célok következtében vált szükségessé.

E két alakulata a részletezés és az összefoglalás.

Az egyik a naturalizmus, a másik a stilizálás következménye.

Fejtsük ki ezt részletesebben.

Midőn valamely tárgyat körvonalak által felismerhetőleg feltüntettünk, természetes vágyunk támad annak minél hívebb szemléltetése végett az egyes alkotó elemeket is pontosabban megjelölni. Ez úgy történik egy konkrét esetben, pl. az emberi test ábrázolásánál, hogy a karoknak, a karokon a kézfejnek, ezen az újjaknak s azok egyes részeinek először legalább hű körrajzát igyekszünk lemásolni. Már e részletező kutató munkásság végtelenül gazdagítja az ábrázolás feladatait és eszközeit. Ugyanis ezt csak úgy érhetjük el, ha az egyes részeknek nemcsak formáit, hanem arányait az egészhez és egymáshoz szinte mértani pontossággal megállapítjuk. Természetes, hogy ez így még mindig csak gépies lemásolása lenne a természetnek, miért is az egyes vonalgörbületek öntudatos indokolását keressük s meg is találjuk a részeknek az egésszel összefüggő szerves kapcsolatában.

Az emberi test formáinál e kapcsolat már a fizikai, mechanikai együvé- tartozás következtében is evidens, hisz mióta az anatómia a művészet segédtudománya lett, egész mathematikai biztossággal meg van állapítva az álló, mozgó test csontszerkezetének és az azt működésbe hozó izom- zatnak egész világos mechanikai működése, s így természetes, hogy a rajzban e tudás érvényesül s a rajz nem öntudatlan másolás, hanem a látottaknak biztos ellenőrzés mellett való megfigyelése és sokszor egyenes megszerkesztése.

Hogy az ilyen tudással megrajzolt kép összehasonlíthatatlanúl igazabb és szemléletesebb, mint a körrajzoknak öntudatlan lemásolása, vita tárgya nem lehet s így ezáltal a rajz fejlődésének egy örökké maradandó kvalitását állapítottuk meg. Ilyen irányú tökéletesedését a rajznak azon korszakokban tapasztaljuk, midőn a naturalizmus vagyis a természetszerűség, az életből vett jelenetek minden aprólékosságával való visszadás volt a festészet iránya. Az időpontot e tekintetben pontosan nehéz megszabni. A naturalizmus az ideálizmus korszakával egy állandóan hullámzó folyamatot ad s nem egyes nagyságok és iskoláktól, hanem a fejlődés belső szükségszerűségétől függ. Annyit megállapíthatunk, hogy úgy az egyiptomi, mint a görög, úgy a renaissance, mint a németalföldi művészeti korszakok naturalizmussal kezdődtek.

Újabb művészetfejlődési megfigyelések szerint a naturalizmust mindig összefoglaló stilizáló akadémikus irányok szokták felváltani, s amidőn ezen irány immár semmi újat nem tud nyújtani, visszatér a művészet ismét a természethez, s ha nem is ugyanazon alapon, de újra kezdetét veszi az analizáló kutató korszak. Ennek a hullámzatos folyamatnak belső okai vannak. A műyészlélek lényege az alkotási vágy, s természetes, hogy mű2