A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1910-1911. tanévről

Holló Alajos: A művészi természetábrázolás fejlődése

12

szenvedélyes energia, amely bensőnk tartalmát a kívülünk állókkal is éreztetni ösztökél; megállapítot uk továbbá, hogy a művész lelkülete minő hatások alatt áll; hogy arra a korszellem, a közvetlen környezet, élmények, egyéniség, a mecénás, művészeti irányok mind befolyással vannak és hogy e befolyások ismerete nélkül műveik felől hozott ítéletünk tökéletlen, sőt lehetetlen lesz.

Nem kutatjuk e helyütt, hogy egyes korszakok és főleg szociális törekvések hasznosan vagy károsan befolyásolták-e a művészet fejlődését tárgyi tartalom tekintetében. A művészet nem arra való, hogy vele eszméket hirdessünk. Az a tudomány és politika feladata; a festőművészet amúgy is mindig csak követni szokta az irodalmi és politikai irányokat, s bár a tartalom sohasem közömbös, mégis ezenkívül egész más kvalitások teszik értékessé az alkotásokat, olyannyira, hogy egész gondolatsivár képek is remek alkotásokká válhatnak a többi tulajdonságok kiválósága következtében. Egyszóval mi csak konstatáljuk a hatásokat, amelyek a művek létrejöttét, azok tartalmi minémüségét befolyásolják s ezzel egyúttal igazoljuk, hogy a múltak művészetének teljes megértése csak úgy lehetséges, ha ezen tényezőket szem előtt tartjuk.

Nagyon tanulságos kutatás lenne végighaladni a művelődéstörténet összes jelentősebb állomásain s megjelölni, hogy egyes korszakok mivel gazdagították a művészetnek eszmei, gondolati tartalmát, (hisz így egész jelentéktelen alkotások emelkednének ki), de mint már említettük, e megállapítás a rendszeres kronológikus műtörténelem teljes ismertetését kívánja, ami jelen munkának nem célja. Itt csupán kellő értékeléssel megjelöljük a festészet fejlődésében az érzés és elmélkedés, az akarat és cselekvés szerepét.

Igen lényeges mindezen megállapítások mellett annak leszögezése, hogy a legfelségesebb eszme, a legnemesebb érzés, a legmegrázóbb esemény ábrázolása, tehát a tartalmi, eszmei legnagyobb kvalitások sem képeznek művészi alkotást a többi eddig nem említett kellékek nélkül, amelyek közül tán a legutolsó, a technikai megfestése a képnek is elegendő arra, hogy tökéletlen mivoltával semmivé tegye az alkotást. És épen ezáltal nyernek ezen még alig említett kellékek döntő jelentőséget.

Mik ezek a kellékek tehát?

Előbb állítottuk, hogy a technikai kivitel virtuozitása nem teszi a festményeket művészi értékűvé. Most azt említjük, hogy magában a tartalmi gazdagság és igazság sem biztosítja ezt, s igy rá kell térnünk a művészi tevékenység egy végtelenül fontos részére : az előadásra. E szó alatt jelen munkában épen nem a megfestést, a vonalak húzását, a festékek kikeverését, biztos egymásmellé illesztését értjük, hanem sok végtelenül bonyolódott szinthetikus és apercipiáló szellemi munkát, amely kezdődik a tünemények és térjelenségek világos meglátásán és elképzelésén s folytatódik a látott jelenségeknek egy síkon való ábrázolásához szükséges kifejezési módok