A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1910-1911. tanévről
Holló Alajos: A művészi természetábrázolás fejlődése
— 11 Babilon és Asszíria merev állami és vallási életét híven tükrözik vissza szobrai ; Egyiptom eleven kultúráját a naturalizmus felcsillanó produktumai ; Görögország vallását a költői személyesített istenkultusz, a kereszténység áhítatát és későbbi aszkéta életét, majd diadalmas hatalmát híven felismerhetjük az első évezred festészetében épúgy, mint a renaissance kutató, szabad szellemét és a XIX. század természettudományi világnézletét ugyané korok művészetében. A múlt kultúrájának méltánylásánál mindeme viszonyok ismerete nélkül ítéletünk teljesen értéktelen lesz, főleg azért, mert nyilván fejlettebb korok termékeit mintaképül fogadva, a múltak hiányait tudatlanságnak és naivságnak tekinthetjük, holott kétségtelen, hogy még a legprimitívebb alkotások is legtöbbször saját koruk legkiválóbb embereinek müvei, akik ha szerencsések leendenek más, haladottabb, esetleg a mi korszakunkban munkálkodni, bámulatunkat keltik fel. A lelki élet emóciói egyenlő nagyok lehetnek az egyénre nézve, bármily kicsinyesnek lássuk mi szemlélők az indító okokat. Ki tudja ma elképzelni, mit érezhetett a római polgár, vagy a keresztes vitéz, vagy a forradalmár,. mikor életét adta eszméiért, s ki meri állítani, hogy az az egyiptomi szobrász, aki egy monumentális stilizált Faraó-szobrot abból a kegyetlen kemény gránitból ki tudott faragni, nem végzett-e saját korának tudásához mérten s a végtelenül megkötött formák mellett emberfeletti szellemi munkát, bármint mosolyogjunk vagy némuljunk el e kolosszális kőtömegek láttára! Avagy ki merné kétségbe vonni, hogy a katakombák üldözött páriái, kik az emberszeretet vallásának kultuszától áthatva, primitív falkarcolataikon a földi szenvedés s az égi üdvösség szent jelképeit akarták saját egyszerű életű testvéreiknek bemutatni, lelkűkben nem voltak igaz művészek s alkotásaikban a célnak, tartalomnak megfelelő kifejezési módot tudatosan és művészi invencióval meg nem találták! Efajta meggondolások fognak bennünket azon egyedül helyes útra vezetni, amelyen haladva nem az egymástól távol eső kész alkotásokat fogjuk egymással összehasonlítani s megállapítani, mivel ez, vagy az a mű tetszetősebb s mai ízlésünkhöz s fejlettebb tudásunkhoz közelebb álló, egyúttal kiválóbb elme remek alkotása; hanem mindig a kor ízlésének, törek- véséseinek, tudásának alapján az egy sorba tartozókat fogjuk összehasonlítani. Csakis a történelmi érzékkel összehasonlított művekből állapíthatjuk meg a fejlődést. Különösen áll ez az alkotásnak eszmei részére, mert a kivitel, a technikai kvalitások kevésbbé függenek a kortól és művészi lelkűiéitől. Mindezen külső és belső tényezők, amelyek a művész lelki világának kialakulását s ezen így alakult lélekből a képeiken visszatükröztetett gondolatokat, jelképes történeteket, eszméket hozzák létre, mindössze is a festészet tartalmi anyagát és elbeszélő, úgynevezett irodalmi tárgyát adják meg. Megállapítottuk, hogy ezek közül legelső az alkotási ösztön, az a
